A fotózásom szűk keresztmetszete
2005. okt. 20. (csütörtök), 14:39, D. keze nyománSzemélyes, Elmélkedős, Fotó
-
(#298)D.2005-11-01 23:02:53
Én értem, mit mondasz, de továbbra is úgy gondolom, igazán jó képhez hiába ugrál valaki Photoshoppal. Szerintem kettőnk nézetkülönbsége a "jó kép" határvonal meghúzásában rejlik, de nem szeretném ráderőszakolni a véleményem.
-
Bandi:köszi, el fogom olvasni.
Dúalon: Én sem kedvelem az ilyesmit, de be kellett látnom, hogy ez egy elfogadott dolog manapság. Városunk legígéretesebb fotóstehetsége és mindig átalakított képeket ad be. Először csak az tűni9k fel, hogy minden képen ott van az a valószínűtlen, hangulatos türkisz szín, és a képnek nincsenek mindig fotó arányai. Felháborodtam, amikor megtudtam, hogy Photoshop-val játszadozik, és így nyeri sorra a versenyeket, de aztán rájöttem, hogy hiába "csalás" ez valahol, attól azok a képek még nagyon jók és szépek lesznek. Lehet, hogy onnantól már nem fotózás, de a művészi értékből nem feltétlenül veszít. -
Lestat (#291), természetesen a színekkel is nyerhetsz csatát, de a formákat, a fényeket nem fogod megváltoztatni... vagy ha mindennek "utánaállítasz", az már nem fotózás.
-
Lestat, lehetünk bizalmatlanok a digitális fotósokkal, de szvsz nem érdemes. Erről van egy jó cikk a FigyelőNeten. Mindjárt belinkelem. Érintőlegesen esik szó erről.
-
Kénytelen vagyok vitatkozni. Az én gépem közel sem áll a profi gépekhez. Nagyon rossz fények között 3-4 semleges színű, semmitmondó természetfotót készítettem vele pár hónapja. Múlt héten fogtam egy primitív képszerkesztő progit és két-három mozdulattal elbűvölő és különleges -hitelesnek tűnő- fényeket varázsoltam a képekre. Ami tetszett, kijelöltem, és a nem kijelölt rész kivágásával a képek kompozicióját teljesen átszabtam. Olyan képek lettek, amiket bármilyen fotóversenyre be mernék nevezni.
-
Igen, a digitális fotó módosítható, ettől azonban szerintem nem lesz lényegesen változtathatóbb, mint egy nyíllövés: a fotónál is épp a meglátás, az alapkoncepció a fontos, és talán csiszolgathatsz rajt utómunkával, de a fények, a szögek, a beállítások adta indulókörülmények épp olyan fontosak, mint a nyíl ellövésének pillanata.
Legalább annyira megtöri az idő vonatkozású interakciót a zár kattanása, mint a nyíl indulásáé. -
Elgondolkoztam ezen a dolgon. Az első, ami eszembe jutott, hogy míg egy digitális fotó bármeddig montírozható és variálható, addig a nyíllövés megmásíthatatlan. Aztán felmerült benne egy kép: egy céltábla, és a közepétől nem messze a vessző- digitális technikával 100%-ossá változtatható még ez is.
Legvégül pedig egy szó, amivel egyszer el lehetne játszani fejben e két dolog kapcsán: pillanat, (pillanatfelvétel). Lehet, hogy másoknak erre nem indul be az agya, de én helyes kis projekt feladatot látok benne elrejtve ;) -
Lehet, hogy közhelyes, de ne akarjuk mindig feltalálni a spanyol viaszt. Annak örüljünk, amit magunk fedezünk fel (vagy mások, de belátjuk, hogy úgy van). Ezért is méltattam egy :sor:-rel. A gondolkodásod egy témában eljutott odáig, hogy erre magadtól rájöttél. Az ilyesmit csakis értékelni lehet.
-
Bandi (#229): Igazság szerint erősen közhelyesnek érzem a mondást. Visszaolvasva sajnos az én konklúzióm is az.
-
Sziasztok!
Xenomér:
Ilyen jellegű arckaparós szöveget a Mátrix orákuluma nyomott, ha gondolod nézd meg a Trilógiát ezekre koncentrálva.
Eldobod az agyad tőle.
Ennyi. -
Én is mostanában elkezdtem manuálisan használni a gépemet (Canon Powershot A70). Hát, nem egy egyszerű dolog.
A Steel "fotósa" vágja ezeket a dolgokat (neki is Canon gépe van, de már egy profi cucc), tőle szoktam kérdezgetni. -
A sebesen szárnyaló nyíl útja véget ér egyszer, de a Teremtõ újra felajzza íját, míg lelkünkkel végre célba nem talál."
;) Na, milyen jó kis mondást találtam Xen..
Valahogy hasonló a két cselekvés, mármint a fotózás, és az íjászat, csak más lélek kell hozzájuk. Bár a fotózást is nagyon érdekesnek tartom. Sajnos hiányzik a szükséges apparát hozzá.. -
Az élet célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá váljunk, akik lehetünk.
(R. L. Stevenson)
Hasonló a konklúziódhoz, nem? :) :sor: -
Érdekes, sose gondoltam így az íjászatra, pedig most, hogy mondod, valóban így lehet. Nahát... egészen új értelmet kapott (bennem)! (Noha még mindig úgy gondolom, a fotózás "művészetebb", mint az íjászat - félreértés ne essék, nem degradálom utóbbit sem, egyszerűen egy fotó lehet művészi alkotás, egy jó lövés meg... meg "csak" művészi. :) )
-
Kottára mint az íjászat. Mindkettő elsősorban lelki dolog. Mindig az az egy vessző a legfontosabb.
