A fotózásom szűk keresztmetszete

2005. okt. 20. (csütörtök), 14:39, D. keze nyomán
Személyes, Elmélkedős, Fotó
Olvasgatom a Fotóvilág.hu-t, érzelmi-lelki inputot gyűjtök a csodákból (kép megnéz, alsógatya cserél, kép megnéz, alsógatya...). Aztán átnézem a fényképezők adatbázisát, és rájövök, a csodagépem, azaz húgom csodagépe (hivatalos / Fotóvilág.hu leírás) igazából annyira nem is csoda. Igaz, hogy másoknak félévi kereset, de nem tudja ezt, nem tudja azt... és akkor berobban a felismerés: én még kevesebbet tudok. Bénagyerek oda nem illő géppel a kezében. Tények. Az Olympus C-5050Z kategóriájában egyértelműen az élmezőnybe tartozik. Csúcskategóriás kompakt gép, fejlesztett változatai (az 5050 már több éves), a C-7070 és C-8080 jelenleg a nem professzionális Olympus gépek tetejét képviselik. Amit eddig is tudtam: nem mindig a megapixel, meg a csilli-villi ezüstszín dönt ám! Nem mindegy a szenzor, nem mindegy a Zeiss optika... Oldalakat lehetne írni a jellemzőiről, tudásáról (ha valakit érdekel, szóljon). A gépnek vannak korlátai, amelyek miatt egy profi fotósnak kevés lenne. Ezeket néha én is megérzem (holdat nem fényképezünk, ahhoz objektív kéne, meg kell egy kis idő az autofocus-hoz [már formálódik a manuális hangolás]), de jellemzően nem rajta múlnak a dolgok. Látásmód. Van, de (remélhetőleg még) kevés. Konklúzió. Tiszteld, amid van. És ami vagy, azt fejleszd. A többi csak nagyon sokára fog akadályozni, vagy talán akkor sem.