A gondolat nyelv, a nyelv személyiség

2005. nov. 20. (vasárnap), 22:07, D. keze nyomán
Elmélkedős, Észosztó, Melankolikus, Kiber, Irodalom
Kezdetben vala az írás. Ittam szavait, kincsem szépen gyarapodott, nyelvtanom versenyeksikerekre vitt. S lőn az internet. Az írások színvonala alatt lett volna nehéz átkúszni, IRC-s és üzenetküldő beszélgető"partnereim" lassan felzabálták ékesszólásom, majd beoltottak csonkolt, hibáktól senyvedő, egysíkú köpetükkel. És mindenkor volt a lustaságom. Húzott a torz rövidítések labirintusába, ahol szükségszerűen eltévedtem, de ahol az ember természetéből fakadóan jól is éreztem magam. Lassan elfúltak a vizuális asszociációk, többé már nem beszéltem másokhoz képekben, hisz nem képekkel, társításokkal, hanem értetlenséggel válaszoltak. Csak néha motoszkált egy homályos tekervény-sarokban a rettenetes veszteség gondolata - a repedésből hasadék lett, fény sütött be rajt, és igényt hozott. Száz oldal után visszatér az írás. És idegenné válnak beszélgető"partnereim". Lassan már kezdem megtanulni elválasztani mondanivalójuk a körítéstől, de még mindig sokszor fáj, amit felköhögnek. Én pedig dacosan - csak azért is - képekben, ötletekben beszélek, kihagyva a megfoghatót, hogy partnereim képekben, asszociációkban válaszoljanak, s hagyják ki a második lépést is. A lélek, a gondolat, az ige rokon fogalmak. Kívánok mindenkinek szikrázó képzettársításokban beszélgetést!