A legszemélyesebb vizsgahetek

2009. máj. 15. (péntek), 12:45, D. keze nyomán
Életképek, Ámulat, Elmélkedős, Észosztó, Faszagyerek, Melankolikus, Barátok, Egyetem
Az életben eléggé ritka az, hogy a közeli, kedves ismerősöket leszámítva bárki is finoman személyes jellegű visszajelzést adjon. Az ok(ok)on lehetne merengeni, legvalószínűbb, hogy az emberek többsége nem képes rá, de a lényeg nem ez. Tegnap ugyanis az elmúlt két hét kereken tíz vizsgájának utolsóján, gyermekgyógyászat szóbelin lefeleltem, majd a professzor elkezdett beszélgetni.

Már év elején éles elméjű, logikus embernek tűnt, és éreztem rajt az oly ritkán tapasztalt nemességet. "Intelligens ember", mondjuk, és nem pusztán szellemi képességeire, de érzelmi, erkölcsi érettségére, műveltségére is gondolunk. Ő maga szerény (fél év után ma tudtam meg, hogy a tanszék vezetője után ő jön), hihetetlen tudású, és szilárd morális elvei nyomán nem a siker, nem a pénz, nem a hatalom, hanem valami sokkal szebb, sokkal több a célja.
Szeretem az ilyen embereket, megérzem őket messziről, és remélem, egyszer majd közéjük tartozhatom.
Végeztem tehát a felelettel, A. professzor pedig elkezdett személyes, noha nem tolakodó kérdéseket feltenni. Kicsit meséltem neki a viharos egyetemi éveimről, a szülők válásáról, apámhoz fűződő viszonyomról, no meg mai énem tükrében az eddigi utamról.
"Maga jó ember." - mondta egyszercsak, és én úgy meglepődtem, hogy lángoló arccal, lehajtott fejjel csak egy köszönömöt tudtam előkotorni.
Beszélgettünk még egy kicsit, és már biztos voltam benne: újabb világítótoronyra akadtam. Rég ért ilyen megtiszteltetés, különösen az utóbbi, érzelmileg vérzivataros, sok kritikával terhes időkben.

Leültem, és még mindig a mély, szinte könnyeket csalogató melegséget éreztem. Ritkán találkozom nem privát közegben ilyen finom rezdülésekkel.

A következő történések kontrasztja aztán erősebb sem lehetett volna.
Kérdezték ugyanis még az elején, hogy milyen lett a tesztem, és a szokásos eltájoltsággal 22 pontot, egy híján ötöst említettem. Mint kiderült, 19 lett, és az ötös 21 ponttól volt, de a többi stimmelt... ez mindegy volt, egy barátomnak azonban tényleg egy híján négyes lett, és azt feltételezte, hogy őt figurázom ki. Először el sem hittem: most komolyan azt gondolja, hogy egy vizsgahelyzetben egy barátom rovására tréfálkozom egy professzorral?
Az előbb kapott gazdag lelki ajándékot óvott kincsként csendesen elcsomagoltam, és bár sem harag, sem ítélet nem maradt, de egy elpattant húr disszonáns hangja intő jelként tovább rezeg.

A két hét mindenesetre jól sikerült. Az első felénél megéreztem a kitörő káosz lüktetését, rákaptam a ritmusra, és attól kezdve olyan biztos léptekkel meneteltem, hogy nem is tudok megállni, szünet nélkül váltok tovább a munkára.

Múlt hétfőn szemészet gyakorlati vizsga. Kedden neurológia gyakorlati vizsga, szülészet versenyteszt (hehe, majd pont én meg a szülészet...), oxyológia vizsga. Csütörtökön gyerekgyógyászat írásbeli. Pénteken elmegyógyászat vizsgakórrajz, német nyelvvizsga.
E hétfőn igazságügyi orvostan írásbeli (igor). Kedden családorvoslás. Szerdán neurológia írásbeli. Csütörtökön pedig az ominózus gyermekgyógyászat szóbeli.
Baba két hét volt, úgyhogy most regenerálódom egy napot (=csak dolgozom), elvégre lassan kezdődik a vizsgaidőszak... :)