-
(#71)D.2005-08-28 13:15:48
Az Uradalomban írtam az alábbiakat Garcius-nak, de azt hiszem, javarészt ide is illik.
"Sok ember érzi úgy, hogy blogja nyomán felfigyelnek rá, központi(bb) szerepet kap, vagyis általában véve a neten át igyekszik pótolni társadalmi igényeit.
Nálam egyikről sincs szó, aligha kérdéses, hogy testi-lelki alkatomnál fogva kellően központi szerepet kapok, ahol akarok, önértékelési gondjaim sincsenek, és mindenféle igényem kielégítik a körülöttem élők.
Amint azt írtam is, több okból csinálom az e-Arcot.
- Szeretném megörökíteni magamnak egyes gondolataim. A hosszútávú memóriám edzésre szorul, fáradt, szétszórt életem miatt sokat elfelejtek a hétköznapokból.
- Az e-Arc webszerkesztési "hadszíntér", új technikák prototípusainak nyújt próbakörnyezetet, később más lapokon megjelenő, innovatív próbálkozásaim mind megnézhetem rajt, legyen a kísérlet akár PHP, akár XHTML, akár CSS, JS, vagy bármi egyéb. (RU v4.0 motorja hajtja.)
- Vannak kifejezetten technikai jellegű cikkeim, amelyeket publikálok rajt.
- Referencia.
- Képtár a családnak, ismerősöknek.
- Szép, elegáns, művészi dolgokra hívom fel mások figyelmét; szellemi input továbbítása. "Küldetésként" hiszek abban, hogy így is picit jobbá lehet tenni a világot, picit így is javítani lehet az emberek szemléletén, értékrendjén.
- Alkotási vágy. Szívesen írok, szívesen fényképezek. A kettőt néha ötvözöm, és örülök, ha az tetszik valakinek.
- stb... (avagy amire talán nem is gondolok)
A személyes részeket elsősorban magamnak írom, sok közülük nem is kerül nyilvánosság elé. Az e-Arc ilyen jellegű bejegyzései nekem szólnak, akár emlékül, akár jelzőbólyákként, de amelyikről úgy gondolom, hogy mások miért ne olvashatnák, azokat nyilvánossá teszem. Elvégre "miért ne".
Jómagam utálom a blogőrületet, és sajnálom, hogy nem indítottam el saját lapom, mikor még nem volt divat ez az egész. Ugyanakkor olvasóként szívesen nyerek bepillantást mások gondolataiba. Ha a barátaimmal találkozom, vagy személyesen új emberekkel, akkor mindezt szóban teszem; ugyanakkor nyilván nincs lehetőségem annyi emberrel személyesen találkozni, ahánynak beleolvasok a naplójába, arról már nem is beszélve, hogy sokuk gondolatai kellően felszínesek ahhoz, hogy még sajnálnám is rájuk szánni az időm (eh, de durván hangzik ez). �?gy lazításként, fél órában nyugisan bele tudok olvasni valamibe, aztán csinálom tovább a dolgom.
Nagyon tömören: az e-Arc nekem szól, amennyiben személyes, és másoknak, amennyiben informatív."
Ezen kívül én tényleg úgy gondolom, hogy a blogok kb. 85%-a teljesen felesleges, a szerző inkább írhatná magának. A weben mindenesetre van hely, én meg nem olvasom őket, de adott esetben akár rossz fényt is vethet az egészre ilyen "szerzők" munkálkodása. Nem csak a divatblogozókra gondolok, hanem a tök üres semmiségeket megosztó emberkékre is. A blog nem fog hozni egészséges lelket. -
Hát, szép téma. Miért írnak az emberek blogot? Akkor inkább egy jobbat mondok: miért írnak az emberek naplót? Hogy leírják gondolataikat. Az, hogy a mostani kor képessé teszi az embereket hogy ez nyilvános legyen, és hát miért ne, - és ahogy Xen mondta - nem kötelező olvasni.
Itt úgy érzem nem divatról van szó. Tudod hogy mennyi ember vezet naplót? Hát én nem. De biztos weblogok nélkül is sokan vezetnének. Sokan persze úgymond "kipróbálják" a dolgot, és semmi különösebb dolog nem hajtja őket hogy naplózzanak. Akik így álltak bele, valószínűleg amikor letűnik ez a divat, nem fogják folytatni az irogatást.
És yam, én a saját esetemben szó sincs róla hogy hogy szépítenék, és nem félek hogy bárki az ismerőseim közül elolvassa. �?szinte szoktam lenni ismerőseimmel. A nevüket azért nem írtam le bennük, mert nem kérdeztem meg őket erről (mondhatni magánakció).
Exhibicionizmus meg máshol is van bőven, akár rejtetten, akár nem... a magánhonlap készítés is valami hasonló ha úgy vesszük. Vagy akár bármi amit az ember magától csinál és megmutat. És mindenki exhibicionista egy kicsit. :) -
Xen, a "nem mindig megfelelő tartalommal" azokra az emberekre gondoltam, akik divatból blogolnak. Én is ezért vacilláltam sokat, hogy bele kezdjek-e. Mert az egész dolog hígul szépen lassan.
Yam, a naplóírásról én is hasonlóképp gondolkozom, de az én felfogásomban egy blog egyáltalán nem napló, nem a történések lejegyzése, hanem a gondolataid, nézeteid lejegyzése.
Végülis, egyfajta ön(?)kontroll. Másokkal megoszthatod a gondolataidat, és ők ilyen, vagy olyan kritikát mondanak rólad, ami azért jó dolog. Esetleg tanáccsal szolgálnak, de az is lehet, hogy hasonlóan gondolkoznak. De mindegy, nem is kell mindenkinek blogolnia, ezt mindennemű negatív felhang nékül mondom. Valamit még akartam írni, csak elfelejtettem... :hülye: :cavinton:
Hiába, no, tényleg jó téma. -
Miert nem? A gondolataimat ilyen uton nem kivanom a "tomegekkel" megosztani, csupan a megfelelo emberrel/emberekkel. Tulajdonkeppen sosem tudtam egyutterezni azokkal sem, akik egy dolgos (?) nap utan tollat/ceruzat koptatva naplot vezettek szep, vonalas fuzetekbe (hol volt ekkor meg a blogozas [az internet]). Ha maganjellegu dolgokrol van szo, az ember hajlamos "szepiteni" ("Mi lesz ha esetleg elolvssa XY?"), egy blog eseteben semmikepp nemtudok oszinte, "kitarulkozo" bejegyzeseket elkepzelni. Az meg, hogy milyen ido volt, mit ettem ma, es hol voltam, ket honap elteltevel engem sem erdekel, miert erdekelne masokat? Nem beszelve arrol, hogy szamomra ezt az egeszet korullengi egy "ál-rejtett exhibicionizmus", enisittvagyok, figyeljetek. Koszonom, nem.
Ha valakinek (mivel szinte minden ismeros, aki olvassa ezt a blogot, sajatot is vezet, jo eselyeim vannak :) ) az elevenebe tiportam volna ezzel, elnezest. -
[idez]De hogy a tartalom jó legyen, az már tényleg ritka.[/idez]
Molroth, ez hülyeség. Mindenki azt ír le, ami neki tetszik, ami neki JÓ. Hogy ez mondjuk neked nem tetszik... Nem neked írják, olvasni se kötelező. -
Eh! Ez egy jó téma! :D Közel áll az érdeklődési körömhöz, az emberekhez. :D
Úgy gondolom, hogy akik igazán egyediek akarnak lenni, igyekeznek mindent elkövetni, hogy úgy nézzen ki, ahogy nekik tetszik. Én is sokat, nagyon sokat foglalkoztam ezzel (hogy aztán átváltsak egy tucatsablonra, ami azért valjuk be, szép). Természetesen át fogom formálni majd azt is a saját ízlésemre (most is teszek rá próbákat, de egyesek nem hajlandóak mondjuk egy rövid bemutatkozás erejéig segédkezni :/). :P
Másrészt valakik csak azért írnak, mert mondanivalójuk van. �?ket nem a külcsín, hanem a belbecs foglalkoztatja. Téged is. Hisz nézzük meg a honlap-blogodat: puritán, egyszerű, de esztétikus. Kell sokaknak ennél több? Kell sokaknak ezért elsajátítani a CSS-t és az XHTML-t?
Sablonos?? Én nem nevezném sablonnak. Ahány blog, annyiféle tartalom (mégha a blog-ruha azonos is). A blogok mögött emberek húzódnak, ők írják ezeket, tehát sokszínű. Nem mindenki naplót ír. Valaki csak a hobbijának, a kolbásznak, a 90 napos diétájának, egy plátói szerelemnek szenteli ezt.
Engem annyi köt csupán, hogy már nem írok olyan tartalmú bejegyzéseket, amik erősen súrolják a privát szférát. Én magamat adom a blogomban úgy, ahogy a hétköznapi életben nem igazán mutatkozok (de ez az igazi valóm). Úgy látszik, túlságosan gátlásos ember vagyok, és csak a blogomban tudok kiteljesedni. Ebből is látszik, hogy nem divatból blogozok.
Miért írok? Részben azért, amit már az előbb netpapírra vetettem, részben azért, mert "közéletibb" személyiség lettem. Szóval valamilyen szinten mégiscsak elvárás ez, de olyan, amit én élvezek. -
Én nem érzem korlátok közé szorítva magam. Magát a blogolást is egy eléggé sokoldalú blogon keresztül ismertem meg, amin ugyan volt egy tartalomjegyzék link :), de még sok más is. elég érdekes blog, mert van külön rovata is a napló mellett, és egy bolthoz is szervesen kapcsolódik. De a bejegyzések is elég nagy szórást mutatnak, hasonlóan a tiédhez, vannak képek, gazdit keresünk, meg minden. Szerintem az az igazi, ha nem "bújunk" egy stílus mögé, mert az egy idő után unalmassá válik, ráadásul szerintem az írónak sem tesz jót.
A divatot - köztük a blogdivatot - nem követem, nem is figyelem, szóval nem köt meg semmi az írásban.
Hogy miért írok? Hát, ezt nem tudom pontosan. Mindig is éreztem valami pici késztetést rá, de hogy miért ezt a formát választottam azt nem tudom.
A sablonosdit nagyon nem szeretem, ezért próbálok minél gyorsabban elhúzni a jelenlegi tárhelyemről. Talán csinálhatnának valami hasonlót, mit a Kataporta-féle weblapszerkesztő "összedobáló" kis progi. Kicsit sokszínűbb lenne a választék, már ami a megjelenést illeti.
De hogy a tartalom jó legyen, az már tényleg ritka. Én azért igyekszem... De szerintem igazából csak a saját készítésű blogmban fogok tudni igazán kibontakozni, hiába, otthon, az otthon :) .
És én is inkább a honlaphoz hasonlító blogok híve vagyok.
Jól mutatja a blogozás terjedését, hogy már van kialakult zsargonja, létrejöttek formai, nyelvi követelmények, egyszóval kereteket kapott az, aminek nem szabadott volna.
Nem akarom korlátok közé szorítani magam. Nem csak egy stílusban írok: van személyes, van webszerkesztés, van utalgatón asszociálós, és van hétköznapin szódobálós... van minden. Majdnem, mint a búcsúban.
Nem érdekel, mik egy weblog követelményei. Nem fogom postnak, vagy bejegyzésnek nevezni egy-egy írásom, és nem teszem ki a főoldalra az archívum linkjeit. Honlappá formálom, amiben mások a "blognál" állnak meg.
Részben az ingyenes blogszolgáltatók a hunyók. Tucatsablonjaikkal tömegeknek nyújtják ugyanazt, és akinek elég ez, vagy akinek nincs tudása többre, az marad is a tucatnál. Előbbi szomorú, utóbbi szerencsétlen ügy. A szolgáltatók részéről némi odafigyeléssel, egy kicsivel több fantáziával és energiabefektetéssel sokkal több lehetőséget adhatnának a felhasználók kezébe.
Részben pedig a felhasználók tehetnek róla. Tucatembernek tucatáru (tisztelet a kivételnek).
Mit gondoltok erről? Mennyire sablonos napjaink őrülete, a webnapló-írás? Titeket szorít valamilyen korlátok közé a közönség elvárása, a lehetőségek, vagy egyszerűen a blogdivat követelményei?
Aki ír, miért ír? Aki nem ír, miért nem teszi? Lustaság, utálat, avagy "minek"?
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
