A spirál volna a megoldás?

2006. márc. 28. (kedd), 18:29, D. keze nyomán
Elmélkedős
Az idő végtelen linearitása a tudományé: haladunk előre, s nekünk ugyan végünk lesz, egyszer - ha valóban táguló-összeomló tendenciát mutat univerzumunk - galaxisunknak is, de az időkontinuum sosem áll le. Majdhogynem a lét értelmetlenségét jelenti ez minden élőnek.

Egyes vallások, így például a kereszténység, a véges linearitással keresnek megoldást: a halállal bár eljön az utolsó perc, a végítélet napja új reményt hoz. Más hitrendszerek, így pl. egyes távol-keletiek, a cirkuláris idővel oldják fel a végleges megsemmisülést, elég csak a más testben való újjászületésre gondolnunk. A cirkuláris idő ugyan végtelen, de ezen vallások értelmezése szerint mégis az emberi lét folytatását jelenti.
(Popper Péter: Van ott valaki?)

De vajon milyen lenne, ha a természetben oly gyakran előforduló (DNS-től a galaxiskarokig!), ősi, mégis összetett és "bizonyított" alakzat, a spirál szerint haladna az idő?
Lassú hurkai közel érnek ugyan egymáshoz, hisz "a történelem ismétli önmagát", progressziójuk mégsem állna le soha? Ráadásul ha szivárgás is lenne a hurkok közt, még az időkontinuum is megszakítható volna!

Mi lenne, ha az idő teljes összetettsége ennyire geometriai lenne, mégha nem is feltétlenül euklideszi, hanem pl. Bolyai-féle?