A szobám, és ami "mögötte" (hajnali 2-től 10-ig) van

2005. aug. 10. (szerda), 01:01, D. keze nyomán
Személyes, Életképek, Csípős, Röhög, Meghitt, Család
Babukám érkezése után a szobámba mentünk lepakolni, ahol Édesanyám, kutya, meg cica fogadtak. Sokszor jelenti fészkem a családi élet középpontját, az okokról azonban csak találgatni tudok. Például kellemes a klíma. Jobbára bent vagyok, a család meg összetart, szóval ha a hegy nem megy Mohamedhez, hát szegény Mohamedék törik rá az ajtót. Ja, és minden drót a lakosztályomba vezet - a vezetékekből meg zene, fény, net árad, a végükön meg a gépem ül. No comment. Mi köze kutyának, meg cicónak a géphez? Semmi. Hozzánk kötődnek. Ez igen szép dolog, de múlt éjjel nem láttam ennyire rózsásan a helyzetet. Babu az ágy túlsó végében forgolódik, fekvésétől függően hol a háta, hol a hasa, hol valami végtagja fázik... hallhatóan. Én átellenben hasonlóképp küzdök, lábunknál azonban kutya alszik dörgő horkolásban akkorára terpeszkedve, hogy simán Cerberus-nak nézném, köztünk pedig cicó horpaszt a paplan legcentrálisabb területét elfoglalva, azt két test-szirtünk szakadékába nyomva, vagyis lehúzva rólunk mindent, ami még enyhe meleget adna az augusztusi fagyban. Már komolyan áthűltem, mire felébredtem, úgyhogy igen morcosan húztam magamra a paplant, rajt cicóval. Megdöbbentem. Az még egy dolog, hogy Babu szegény próbált visszanyerni valamit oltalmából, de a macska hörgött. Szabályosan rámhörgött, én meg rögvest megkérdőjeleztem cicógyalázó létem jogosultságát, és egészen picire összehúztam magam. Sajnos nem annyira kicsire, hogy befértem volna takarómnak csúfolt paplansarkom alá. Cserébe mára kaptam köhögést (jól), a szárazabb, felhörgős-fulladozós típusból. Itt a szankciók ideje.