Addig azért egy percre...

2011. nov. 04. (péntek), 19:50, D. keze nyomán
Zene, Könny, Keserves, Elmélkedős, Elégmár..., Dühből, Baj van
Ülsz, és azon gondolkodsz, hogy jaaaj, bazdmeg, valaminek mindig el kell romlania. Most akkor a vakság felé vezető úton a szemed fáj, vagy pucérseggű, csóró geci vagy, esetleg a szokásos tömegnél egy kicsivel érzékenyebb, aminek köszönhetően hánysz a közélettől, az emberi gerinctelenségtől, a képmutató, ügyeskedő senkiktől, meg persze miért csak a nagy orrodat örökölted apádtól, miért nem például egy budai villát.
Nietzsche is hazudott, mert ami nem öl meg, az megerősít - vagy nyomorékká tesz.

Szóval ülsz és gondolkodsz. És akkor még el sem jutottál a magánéletedhez, netán a személyiséged húzósabb vonatkozásaihoz.
Na ott van csak igazán vidám kacajjal szánkózás a szakadék felé.

És ha mindez nem lenne elég, akkor most döntöttél egy olyant, ami életed legnehezebb döntése volt, és ha tévedtél, akkor a legrosszabb is.

Nyilván Murphy-t egész gyerekkorában verték tisztánlátásáért. Én is megverném elsősorban a törvényeiért, másodsorban meg azért, mert nem csak megírta őket, de még igazak is. Hisz ami elromolhat, az el is romlik.

Na tehát akkor ülsz és gondolkodsz a debilizáló szorongásodban. Gyűjtesz haragot és célokat, hogy aztán hajadnál fogva kihúzd magad abból, amit jó döntésnek tartasz, csak ami már nem is némán, de megfeszít és kettétör, elszigetel és jó egyedüllétből rossz magányba taszít.
Igazából már csak a hited, a belédnevelt erő tart egyben, inkább csak gondolod, mint érzed, hogy ennek is így kellett lennie, meg annak, hogy egész évben térdelsz, mint csirke. Merthogy a lehető legkisebb kárt akarod okozni magad körül, merthogy igyekszel korrekt és becsületes, esetleg még jószívű is lenni a saját szívásod árán is. Tééérdre csirke. Nyilván valahol ennek lesz jutalma. Nyilván.

De addig azért egy percre a kurva anyját az egész világnak.




Jimi Hendrix - The Wind Cries Mary
(Kattints a linkre, ha nem jelent meg a videó)