Álmomban népmese

2013. júl. 09. (kedd), 20:11, D. keze nyomán
Novartis, Magyarság, Melankolikus, Elmélkedős, Mindennapok, Álom
Az első napokban ahhoz is fáradt voltam, hogy emlékezzek az álmaimra.

Tudományos területen gyakori, hogy egy ismeretlen ember évek alatt összerakott, bonyolult gondolati rendszerét kell percek alatt megértened és befogadnod. Ez korántsem egyszerű, de nagyon inspiráló: megfeszített figyelemmel igyekszel megérteni a mondandóját, majd ott helyben értelmesen, összeszedetten és kreatívan válaszolni is. Rá lehet kapni az ízére.

Egyetlen veszélye, hogy utána bármely csevegés a hétköznapokról, a receptekről és a nyaralásokról, tehát akármilyen small talk borzasztóan untat.

Szóval komplex mentális reprezentációk befogadása. Napi 8-10 órában kicsit nehezebb, idegen nyelven már kifejezetten húzós. Nem elsősorban a nyelv miatt, hisz azt rutinszerűen beszélem, hanem a más gondolkodásmód miatt. Sokat számít. És ha ez minden nap történik, na az elkezd fárasztó lenni.

Szándékos képzavarral élve nincs mese, első héten tényleg úgy elfáradtam, hogy estére már kerestem a szavakat. Pedig csak 8-10 óra, annál nem több, de az áradatként zúduló új információ (a mit hol kereseltől kezdve a már említett megértésig) a kulcs.

Persze ebbe is beleedződik az ember, mint a huzat. Most már álmodom is.
Ma hajnalban például magyar népmeséket meséltem saját magamnak és a kezeim között a Rábaköz zsíros rögét éreztem. Ehhez talán nincs is mit hozzáfűzni.