Alvásfétis

2007. feb. 19. (hétfő), 11:05, D. keze nyomán
Személyes, Éji vad, Elmélkedős, Laza, Szürreálium
Egyetem, tisztán öt munka párhuzamosan, tavaszi érzelmi záporok...
alvásmegvonásos vallatásom következő lépéseként pedig torkonszúrtam magam a zsíroskenyér egy részével.

Kavarog körülöttem a massza, és lelassult homályából ki-kiélesednek emberek, pillanatok, hangulatok. Jó érzés, lerázza a teremtő erőim, a látó kreativitásom gúzsba kötő, mereven felnőtt tudatom.
Valaha ilyenek lehettek a sámánok varázskellékei, melyek átjárhatóvá tették az emberi és az isteni között húzódó várfalat. Már-már áruló módja az évtizedes meditációk megkerülésének, cikázó ritmusunkhoz igazodó átlényegülés.
Mérgez is, akárcsak a pogány papok hallucinogénjei.

Mégis sajnálom kialudni.