Az utóbbi pár évben kétszer feküdtem le 10 előtt, de mindig beütött a krach.
Első alkalommal nyolc órás ágybamenetel után éjfél táján fajanszhoz szólított a kényszer, majd anyám a mosógéphez. Hatalma nagyobb az előbbinél. Éjfélkor is.
Tegnap este 10 táján - éveken át húzódó életritmusom legyőzése felett érzett elégedettséggel - dőltem le, hogy 2 körül ismét a slozi hívó szavára keljek; ezúttal "más minőségben", idáig, mindössze egy délutáni szünettel. Remek.
A sors azért kárpótolt is: egyrészt esik a hó, másrészt egészen újszerű, meghitt hangulata volt a sötétben, 5 óra táján havat söpörni. Mindig nagyon szeretek hóesésben a kertben lenni, ez pedig egészen különleges volt.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
-
(#515)gszebe2005-12-21 12:52:22
És sok helyen ezért (is) tartanak hivatalosan is sziesztát, hogy aztán 8-ig, 10-ig tartson a munka.
-
A késő éjszakai, kora hajnali órák számomra sokkal meghittebbek, mint a rövid reggeliek; jobban, hosszabban ölel a számomra otthonos sötétség.
A társadalom viszont nem erre rendezkedett be, ráadásul szellemi teljesítőképességem is iszonyúan csökken, ha nem alszom éjfél előtt.
(Alvásvizsgálatok, alvásfiziológia szerint az ember azon állatok közé tartozik, akik normálisan kétszer alszanak egy nap: egyszer éjjel kb. 5-7 órát, és egyszer délután még 2-3-at. Sokan ezért olyan álmosak a kora délutáni (3 óra körüli) órákban.) -
Ezért szeretek én korán kelni. egyrészt hosszabb, másrészt szebb is lesz a nap.
