Alvasöprés

2005. dec. 20. (kedd), 23:22, D. keze nyomán
Éji vad, Én népem
Az utóbbi pár évben kétszer feküdtem le 10 előtt, de mindig beütött a krach. Első alkalommal nyolc órás ágybamenetel után éjfél táján fajanszhoz szólított a kényszer, majd anyám a mosógéphez. Hatalma nagyobb az előbbinél. Éjfélkor is. Tegnap este 10 táján - éveken át húzódó életritmusom legyőzése felett érzett elégedettséggel - dőltem le, hogy 2 körül ismét a slozi hívó szavára keljek; ezúttal "más minőségben", idáig, mindössze egy délutáni szünettel. Remek. A sors azért kárpótolt is: egyrészt esik a hó, másrészt egészen újszerű, meghitt hangulata volt a sötétben, 5 óra táján havat söpörni. Mindig nagyon szeretek hóesésben a kertben lenni, ez pedig egészen különleges volt.