Az igazán groteszk film

2006. jún. 16. (péntek), 16:15, D. keze nyomán
Mindennapok, Csípős, Észosztó, Keserű, Szürreálium
"Az élet egy cukorka, csak meg kell tanulni szopni."
Azt hiszem, a világ a leggroteszkebb film, amit valaha láttam.

Jobbomon zöldek galoppoznak megállónként lassítva, balomon pedig egy középkorú népművelő hintázik a kapaszkodókon lógva még akkor is, mikor a sárga vasaló már áll. A fickó egyébként rettentően emlékeztet arra, akit pár éve a Kútvölgyiben ismertem - csak az illető agydaganata miatt már nagyjából halott lehet.
Az egészet persze a Seasons in the Abyss festi alá.

Pontosan tudom a helyem, de igazából mégsem értem, mit csinálok az egész történetben.

Közben kísért B. ex-(?)-nőjének bicskanyitogató nemviselkedése, és még mindig azon csodálkozom, miért én vagyok tekintettel a társaságra, miért nyelem el a méltó jókurvaanyád típusú választ.

Mindig megnyugtat, ha a kertek alatt jövök haza; a hűvös, mélyzöld üdeséget mélyen leszívom, lassul a ritmusom, és békét találok.

Kár, hogy az élet ekkora ribanc: sokszorosan, és mindig előre megfizeted, ha valamit kapsz tőle.