Az internetes magánszféráról

2014. jún. 05. (csütörtök), 14:14, D. keze nyomán
Ismeretterjesztő, Kiber
Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.
Teremtés Könyve 42:14


Reset the net square bannerE-mailt olvasol, küldesz? On-line foglalsz repülőjegyet, szállást, rendelsz termékeket vagy utalsz pénzt? Írsz, olvasol a Facebookon, Google+-on, Twitteren vagy bármilyen más közösségi médián? Képeket gyűjtesz vagy teszel közzé a weben?
Bármire, akárhogyan használod az internetet?

Itt az ideje elgondolkodni azon, hogy milyen lábnyomot hagysz magad után.

A legtöbb meglátogatott honlap egy apró állományt, úgynevezett cookie-t (sütit) helyez el a gépeden. Akármilyen site-ot keresel fel, webes szolgáltatást veszel igénybe vagy akármelyik e-mail fiókodat megnézed akár böngészőből, akár mailkliensből, ezek mögött egy kiszolgáló számítógép, ún. szerver áll, amelyik rögzíti (logolja) a kérést. Tehát akármit csinálsz a weben, arról valakinél feljegyzés marad, adott esetben pedig a te saját gépedre, telefonodra is elhelyez egy állományt.
Ha már telefon, ott ugyanez a helyzet. Barabásiék képesek voltak több, mint 90%-os pontossággal a telefonhívások hálózatából megjósolni akárki következő napi programját, hollétét.

Időzzünk el egy pillanatra ennél a ténynél. 90%-os pontossággal bárki következő napi programját.

Internetes jogokról

A kérdés tehát már nem az, hogy keletkezik-e rólad adat, hanem az, hogy mi történik vele.
A jogi szabályozás sok esetben még gyerekcipőben jár, a kiberjogainkra és kötelességeinkre vonatkozó ismereteink pedig még annál is hiányosabbak. Te például tudod, hogy pontosan milyen jogaid vannak, ha valaki közzéteszi a lakhelyed címét az interneten?

Kiindulási pontként a 2011. évi CXII. törvényt ajánlanám, hazánkban ez szabályozza az adatvédelmet. Korántsem hozzáértő véleményem szerint hiányosan.

Az internet hardcore nomádjai és a jog kapcsolata ugyanis hagyományosan kettős.
A kibertérben a felhasználók konszenzusa alapján alakultak ki írott és íratlan szabályok (például a netikett), melyek meritokratikusak, szabad szelleműek. A jog ide védő, de ugyanakkor erővel szabályozó szerepben lép be, amely gyakorta sérti a kibertér szabadságára és a korlátlan információhozzáférésre joggal igényt tartó felhasználókat. A jogalkotás lassúsága ráadásul képtelen felzárkózni a gyorsan fejlődő internetes környezethez.
Végső soron természetesen a jogi szabályozásnak jelen kell lennie, de ennek érett formájától még eléggé messze vagyunk.

A Snowden-ügy

Az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség) az Amerikai Egyesült Államok hírszerző szervezete. Engedély nélkül tömeges megfigyelési programokat végez. A bizonyító dokumentumokat Edward Snowden biztonságtechnikai szakember tette közzé, aki emiatt menekülésre kényszerült, jelenleg Oroszországban tartózkodik egy éves menedékjoggal. Az NSA több fordulóban tagadott, a közzétett újabb dokumentumok minden esetben igazolták Snowdent.
A Snowden levelezését bonyolító Lavabitet, amely biztonságos e-mail szolgáltatást nyújtott, az Egyesült Államok szövetségi bírái gyorsított peres eljárásban ellehetetlenítették és teljesen felfüggesztették. A tulajdonos ugyanis megtagadta a levelezés és a titkosítási kulcsok átadását, majd amikor erre kényszeríteni akarták, akkor egész cégét leállította (tuti, hogy acélgolyói vannak a fickónak). A történet önmagában is tanulságos olvasmány a Lavabit honlapján.
Az NSA széles körben elterjedt titkosítási szoftverekbe épített kiskaput (backdoort), valamint több gigantikus internetes céget is adatforgalmi együttműködésre szólított fel (a tényleges adatszolgáltatás kérdéses, a legkevésbé a Microsoftnak sikerült tisztáznia magát, de érintett volt a Facebook, a Google és az Apple is).

Engem ez nem érint...

De igen. Ha maga az elvi kérdés nem lenne elég, akkor gondolj arra, hogy levelezel-e, rendelsz-e on-line, böngészel-e, és így tovább. Az internet szó szerint mindenütt jelen van életünkben, és bármikor kapcsolatba kerülhetsz valakivel - akár tudtodon kívül is! -, aki ezt rád nézve károsan használja. Nem elhanyagolható az esélye például annak, hogy például e pillanatban is zombiként használják a gépedet egy betöréshez vagy gyerekpornó terjesztéséhez.

A saját felelősséged, hogy megakadályozd az adataiddal és az eszközeiddel való visszaélést, a rólad történő kéretlen adatgyűjtést.

Merre tovább?

A legelső lépés a tudatosság és a megfontolt internetes magatartás kialakítása. Tudd, hogy mit osztasz meg magadról és azt mindig erős jelszóval védd (például Kovács Pistinek a kovacs azonosító, pisti jelszó nem erős, míg a 5teve!sM1th erős).

A Snowden-ügy kapcsán indult "Reset The Internet" további tanácsokkal, konkrét programokkal is ellát.

A felhasználói oldalon túl, a szerverek oldalán az adataink olyan egységesített, adott esetben elosztott tárolása lenne a megoldás, ahol az egyén pontosan követni és szabályozni tudja, hogy milyen adataihoz és kik férnek hozzá. Ilyesminek egyelőre még nyomát sem látom.

Zárszó

Az elmúlt években kirobbant internetes csalási, adathalászati és megfigyelési ügyek legalább arra jók voltak, hogy lassan elkezdett nőni az adatvédelemre fordított figyelem.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem kell rettegésben élni és összeesküvés-elméleteket szövögetni minden kattintáskor, hisz az átlagos felhasználót nem éri meg kiemelten megfigyelni. Fontos azonban tudatában lenni, hogy milyen nyomot hagyunk magunk után és az milyen következményekkel jár, valamint fontos aktívan tenni a megfigyelések és a rajtunk keresztül elkövetett gerinctelenségek ellen.

Szabad, független internetet mindenkinek!