Itt alszik mellettem, gyönyörűen és már-már gyermekien. Most már a kutyával.
Ilyenkor hajlamos vagyok azt hinni, hogy rendben megy az életem; csúnya lesz az ébredés!
Lefényképezem őket, előbb "éjszakain", vaku nélkül, aztán villantva; a kutya szégyenlős, úgyhogy a villanásra - szokása szerint - nehézkesen felkel, és kimegy. Aljas módon szereztem vissza a helyem.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
