Belgyógyászat kollokvium I.

2007. aug. 29. (szerda), 23:58, D. keze nyomán
Életképek, Csípős, Röhög, Egyetem
Harap a hölgy, de úgy rendesen. Minden hajszála a helyén, ruhája ránctalan, és úgy érzem, gyűlöl minket. A többiek csak utólag mondták meg, hogy keresztet vetettek rám, mikor a doktornő szólított.

Az osztályról a betegem megszökött. Szerettem volna belőle levizsgázni, de tényleg megszökött. Vártam rá egy fél órát, az ápolólányokkal kerestettem, a vizsgáztató orvosnő teljes passzivitást mutatott. Előkerült végül a szerencsés kiválasztott: nem szólt neki a vizsgáztatóm, úgyhogy elhúzott büfébe. Egyébként nagyon korrekt és segítőkész volt, hosszasan beszélgettünk.

A doktornő géppuskatüze szórt elég rendesen, az egyik lány a sírás határán jött ki. Megesik az ilyen ugyebár...
Délután fél öt táján sorra kerültem (az igazsághoz hozzátartozik, hogy kettőkör kezdtünk), s bár próbáltam volna teljes képet adni a betegemről, a doktornő célirányosan, nagy szorgalommal szelte ketté ugráló kérdéseivel minden próbálkozásom. Közben telefonált egyet. Nézelődött kicsit az ablakban, hagyott vergődni picit, aztán megint csengett a telefonja. És megint. Aztán megint. Szájának íve finoman elkezdett keményedni, pengefeszes mosolya jegesen anyai jóindulattal dorgálta a kitartó telefonálót. Személy szerint erősen gondolkodtam, vajon miféle Istenbarma lehet, aki a hatodik lenyomás után is hívogatja az egyre ránctalanabb vizsgáztatóm.
Előkerült még néhány kérdés, amit majd valamikor a jövőben kellene megtanítaniuk, pár finom tapogatózás az előadásokról, valamint egy jelentőségteljes 'aha' azon válaszomra, hogy hol is töltöttem belgyógyászat gyakorlatomat (egyszerűbben is kiderülhetett volna, ha meg akartak hívni nyárra is).

Záróakkordként nem maradhatott el a "maga tudása ennyit ért" frázis, illetve a sokat sejtető "de úgy látszik, ma ilyen nap van, senki nem tudta rendesen megtanulni az anyagot".
Egyszerre voltam csalódott és dühös, illetve felszabadultan boldog: szeretem a belgyógyászatot, jobbat akartam belőle (noha így sem csak begörbült), de íme, átléptem negyedévre.