Budapest Frindge a Rézmálban

2007. márc. 31. (szombat), 15:56, D. keze nyomán
Laza, Zene
A Budapest Frindge egy szabadművészeti fesztiválként felfogható rendezvénysorozat a Millenáris Parkban és környékén.
Sokat nem vártam tőle. Széles néprétegeket kiszolgáló, könnyen fogyasztható zenei és táncelőadások főként pop, rock, világzenei és alter stílusokban.

Az élő zene, az új együttesek, műfajok, a művészeti kísérletek azonban mindig vonzanak, úgyhogy a Frindge is kapott egy esélyt. Tulajdonképp megérdemelten.

Szokás szerint a Rézmálban lógtunk.
A Bőrgyári Capriccio a hivatalos műsorfüzet szerint:
"Körutazás a '60-70-es évek rock és blues műfajában, külön megállókkal a progresszívebb előadóknál, mint a Free, John Mayall, Jethro Tull, Ten Years After és a többiek.
A blues, rock-blues, progresszív rock zenekar 2000 tavaszán alakult. Sajátos hangvételű, egyedi feldolgozásokkal idézik Woodstock szellemét és szilárdan kiállnak a progresszív rock műfaja mellett.
"
Számomra a legkedvesebb a Jethro Tull-t idéző Hendrix feldolgozásuk volt, de általában az egész zenekar színvonalas zenét játszik, csak a frontembernek kéne megtanulnia énekelni.

Az őket követő Da Cappelláról elmondható, hogy minden bizonnyal ígéretesek, de hogy ebből zeneileg semmit nem sikerült megmutatniuk, az biztos. A három énekescsajjal megspékelt csapat által nyújtott esztétikai élmény sajnos állva hagyta zenei teljesítményüket.

A Fabula Rasa viszont meglepően jó koncertet adott. A klarinéttal, alt szaxofonnal, hegedűvel, és a valahonnan a málháscigányoktól szalasztott hangulattal a társulat Boban Markovic-ot idéző, igazi pihekönnyű (tudjátok, amit mindenki szeret, mert annyira egyértelmű) world music kikapcsolódást adott.

Összességében azt kell mondanom, érdemes megnézni a Frindge előadásait. Ne várjatok túl nagy művészi igényt, vagy őrületes mondanivalót, de laza hétvégi kikapcsolódásként akadnak jó előadások.