Budapest Frindge a Rézmálban II.

2007. ápr. 03. (kedd), 20:04, D. keze nyomán
Laza, Zene
A vasárnappal sajnos beigazolódtak előérzeteim.
Kezdetben vala egy korrekt blues a Rockin' Chair előadásában,ezt félbevágva fogyasztottuk.
Utána bőséges szünet jött, majd a Club Tequila próbált No Doubt-Green Day hangulatot teremteni. Alapvetően nem rosszak, de fantáziátlan "cookie cutting" stratégiájuk nem nagyon fogja őket a középszerűség fölé engedni. Ismét bőséges szünet következett, hamar sörre és ropira váltottuk.
Kellett is a túlélőkészlet az Egy Társulat előadásához. A darab maga (Az óceánjáró zongorista legendája - kocsmai monológ) nem volt rossz, de annyira keveset hozott ki belőle a csaj, és azt is annyira erőtlenül, hogy... nos, szégyen vagy sem, a felénél... elaludtam. Próbáltam azért küzdeni ellene, viszont ahányszor csak ébrenlétet kényszerítettem magamra, újra s újra felmentettek a körülöttem ülők... akik szintén szunyáltak.
Sosem aludtam még kocsmában. Lassan készíthetem a kockás mamuszt, a meleg kötöttmellényt, meg az olvasószemüveget. (Nem voltam jó formában, a bennem lévő carbo activatus mennyiségéből egy télen át lehet fűteni, de kocsmában elaludni... mégiscsak rémisztő jövőkép.)

A Frindge mindezek ellenére hasznos volt. Belépő nélkül juthatott hozzá széles tömeg az előadásokhoz, és bár ezeknek csak kis hányada lépett túl a könnyed szórakoztatás kategóriáján, mégis szegény, vagy műveletlen emberek közelébe hozta a könnyen emészthető művészetet, raádásul teret nyitott a feltörekvő amatőr előadóknak.

Jövőre is megyek!