Capote (Bennett Miller, 2005.)

2006. júl. 03. (hétfő), 13:22, D. keze nyomán
Elmélkedős, Könny, Melankolikus, Ismertető, Film és videó
Rendezte: Bennett Miller, 2005
Hivatalos honlap
IMDB.com adatlap
IMDB.hu adatlap

Truman Capote még előző regénye, a Breakfast at Tiffany's dicsfényében sütkérezik, mikor a New York Times hasábjain felfigyel egy kansasi család brutális lemészárlására. Felötlik benne, hogy cikket írna a tett közösségre gyakorolt hatásából, így az újság szerkesztőjének megbízásában elutazik kolléganőjével és gyermekkori barátjával, Nelle Harper Lee-vel a szigorúan konzervatív kansasi Holcombba.
A homoszexuális és nem épp hagyománykövető írásairól elhíresült Capote fogadtatása meglehetősen vegyes, azonban lassan sikerül megkeresni minden lehetséges érintettet, s végül a börtönben ülő gyilkosokhoz is eljut.

Truman Capote és Perry Smith a börtönben

Az író éveken át tartó munkája végül a Hidegvérrel című könyvben csúcsosodik ki, miközben a többszöri fellebbezések ellenére, Capote sikerével párhuzamosan kivégzik Perry Smith-t és Alvin Dewey-t. Truman karaktere, az őt alakító Philip Seymour Hoffman játéka remek. Az író hiúságtól, kényszeres sikervágytól terhelt, érzékeny, homoszexuális figurája kiváló jellemrajza a nehéz gyermekkorú, számtalanszor elhagyott, sérült gyereknek. Capote különösen a csendes, magába forduló, félindián Perry Smith-hez kerül közel. A férfi anyja és nővére öngyilkos lett, ő maga is éhezőként kap minden pillanatnyi figyelemre és szeretetre. A két, a szokványos társadalmi normákon kívül álló férfi közt visszás kapcsolat alakul ki. Perry barátjaként szereti és tiszteli Capote-t, megmenekülését is az ő segítségétől várja. Truman előbb a rokon sorsot látja Perry-ben, később szinte beleszeret, majd sorra vágva el a Perry-hez kötő szálakat lassan teljesen kivonul a férfi barátságának terhe alól, és a remélt elismerés és siker kedvéért már azért imádkozik, hogy valóban végezzék ki a két elítéltet. Perry börtönbe kerülésével és várható halálával, majd tényleges felakasztatásával Truman elismertsége egyre nő, az író kiválóan profitál a számkivetett sorstársának tragédiájából.

Truman Capote dicsfényben

A bukás és felemelkedés azonban nem egyértelmű: a riadt Perry-ben megcsillan az erkölcsi megtisztulás, a percre megkapott szeretetet és odafigyelést, mely gyilkossága nyomán övezte, naplójában megköszöni; Capote pedig sikeres bár, de ott él, dolgozik benne a bűntudat... sorsát végül elhatalmasodó alkoholizmusa pecsételi meg.

Perry Smith kivégzése

"Több könnyet hullajtottak a meghallgatott imák nyomán, mint a meghallgatatlanok után."
A film képi világa visszafogott, a 60-as éveket jól idézi, Adam Kimmel operatőr igényes munkát végzett. A zenei aláfestés meglepően ritka, és kevéssé hangsúlyos. Összességében a Capote nem rossz film. Kétségtelenül dominálja Philip Seymour Hoffman színészi játéka, talán túlzottan is: nem kapunk eleget más figurákból, pedig még Perry karaktere is tartogatott bőven lehetőségeket. A film nem ad igazán tág teret a gondolatoknak, kissé szájbarágós, és néha vontatott, azonban feltétlenül kiemelkedik a szokványos filmek sorából, különös tekintettel Truman és Perry párhuzamos sorsának ellentétes kimenetelére. Pont: 7/10