Dexter ül a fűben

2007. dec. 14. (péntek), 03:49, D. keze nyomán
Személyes, Álom, Mindennapok, Elmélkedős, Röhög, Szürreálium
A Weeds (Nancy ül a fűben) engedhette ki a szellemet a palackból. Soha nem voltam sorozatjunkie, de egy késő éjszakai nemalvás keretében megakadt a szemem a Dexteren, azt rojtosra néztem, majd a Showtime vonalon továbbmozogva elkerülhetetlen volt a Weeds. Elvégre vizsgaidőszak van, tehát itt a téli nagyszünet - ráérek. Nagyon sokat nevettem a filmeken.

A munka-szálakat elvarrtam. Nincs több késedelem, nincs kötelesség-adósság, s bár még zseton sincs, de már komoly összegek kopogtatnak. Lavjaman. Ráadásul az egyik projectben személyesen is érintett, nem utolsó sorban nagyon büszke is vagyok: sok innovatív megoldást vonultattam fel, remélhetőleg rövidesen bemutathatom nektek új gyermekem... bárcsak futna be! Nagy durranás lenne, támogathatnám belőle drága hobbim: az orvoslást.
Két "szezonnal" ezelőtt megdöglött a gépem, így akkor nem dolgoztam vizsgaidőszak előtt. Újra felfedeztem, mit jelent szimplán egyetemistának lenni. Nem rommá hajtva, három műszakban robotolni a túlélésért, hanem egyszerűen csak egyetemre járni, tanulgatni, lógatni mindhárom lábam. Az ember azt gondolná, ha egy munkával/egyetemmel elmegy X óra, akkor másodikat mögétéve elmegy 2X óra. Hát baromira nem, felebarátaim. Átállni egyik gondolkodásmódról a másikra nehéz (mert ugye az orvosi természettudományos megközelítése, meg a programozás műszakis elgondolásai elég messze esnek egymástól). Utána átállni egy harmadikra még nehezebb. Körülbelül 70%-os teljesítménynövekedést produkáltam pusztán azzal, hogy nem dolgoztam egy hónapig, és pihenten szaladtam bele egy vizsgaidőszakba. Nos, a (napi 16-18 órás műszakok árán) lezárt munkák miatt most újfent volt egy-két hetem lazábban venni a dolgokat.

Nem elhanyagolható, hogy kb. 60%-ot spórolva (ami itt bőséggel hat számjegyű összeget jelent) B. jövő héten hozza meg az USA-ból egy-két új kincsem. Írni fogok róla.

Szóval van egy vizsgaidőszakunk, ami nagyon sűrű, de előreláthatóan normál határidőben teljesíthető. Vannak lezárt munkáink. Van érzelmi inputunk gazdagon, meg van némi Dexterünk és Nancy-nk, illetve előkarácsonyunk is két csodaszerkezet formájában.
Egy ideje fáj a hátam rettenetesen, de a tegnapelőtti virrasztásból olyan vidáman csúsztam át álomba, ahogy már nagyon régen.
Másnap reggel elég volt csak felidézni a hangulatot, és megint hangosan nevettem. Mi a fene, stílszerűen WTF?!
Mára virradóan ugyanez, ráadásul azt álmodtam, hogy a szomszédnő füvet árul, mindenki (gazdagon beszívva) baromi boldog, és vastag, egybefüggő hótakaró borít mindent. Remélem, az álmok tényleg a vágyakat testesítik meg (a szomszédnőt azért kihagynám).

Szóval érthetetlen mód harmadik napja nevetve kelek és nevetve fekszem. Vagy hatalmas pofont tartogat nekem a sors, vagy kezdek visszatérni az életbe a masszív szeptemberi magánéleti traumából.
Nevetve. Reggel és este. Tényleg csak próbálom megtalálni az okokat, de ez az állapot... hm... fasza.