Eastern Europe and China: The Role of Media in Democratization

2005. dec. 04. (vasárnap), 00:25, D. keze nyomán
Elmélkedős, Érdekességek
Brigi jóvoltából ismét egy angol nyelvű, remek előadáson vettünk részt a CEU-n. Colin Sparks, a Westminster Egyetem professzora "Közép-Európa és Kína: a média szerepe a demokratizálódásban" címmel a média közép-európai és kínai helyzetéről, befolyásáról beszélt, a hazai pályára való tekintettel elsősorban Kínára összpontosítva. Colin Sparks általános, átfogó jelleggel kutatja a folyamatokat, melyek sok tekintetben, különösen a közép-európai régióban, meglehetősen feltáratlanok még. A kommunista állam jól ismert jellegzetessége, hogy igyekszik a törvényhozástól a végrehajtáson, katonaságon, tájékoztatáson, oktatáson át egészen a kultúráig (és így tovább) mindent kézben tartani. A média ennek megfelelően a rendszerváltás előtt a pártideológiát szolgálta nálunk, s szolgálja még ma is Kínában. A médiapiac kinyílása azonban már a kommunizmus alatt megfigyelhető volt nyugati műsorok, folyóiratok képében (elég csak a Burda című szabászati magazinra gondolnunk), vagyis nem gyorsan lejátszódó, hanem akár 20-25 évre is visszanyúló folyamatokról van szó. Hazánkban a rendszerváltást követően minden további nélkül teret nyerhettek a kereskedelmi adók, a piac teljesen kinyílt, a médiatörvények meglehetősen nagy szabadságot nyújtanak. Kínában a reformkommunista kezdeményezések véres bukással végződtek. A centralizált állam ugyan - felismerve a hatalmas piac nyújtotta lehetőségeket - nyit valamelyest a külföldi befektetők felé, de továbbra is minden kontroll a CCP, a Kínai Kommunista Párt kezében összpontosul: a törvényi tiltásoknak köszönhetően pl. a külföldi műsorszolgáltatók csak politikailag semleges, vagy mellékes szerepekhez juthatnak; a két fő kínai adó közül az egyik a CCP szócsöve, a másik a párt által ellenőrzött hírcsatorna. Sajtószabadságról természetesen szó sincs. A kutatások alapján úgy tűnik, a meglepően eltérő kiindulópontok ellenére a lehetséges "végkimenetelek" (melyek természetesen nem végleges állapotok) a különböző diktatórikus, vagy autoriter (tekintélyelvű) államok esetében meglehetősen hasonlóak. Két fő elméletről esett szó, ezek mindegyike a gazdasági változásokkal létrejövő, újgazdag középosztályt veszi alapul a politikai változások előidézőjeként. Az egyik teória szerint e középréteg a média demokratizálódásával politikai reformokat is követelni fog (hisz az új információk birtokában pl. a nyugat-európai, vagy az észak-amerikai helyzetet veheti és veszi majd mintául), míg a másik szerint a középosztály tényleg igényli a jólétet, de amíg ez teljesül, nem fogja megváltoztatni a fennálló politikai rendet (ezzel saját jólétét veszélybe sodorva). Jelen állás szerint utóbbi a valószínűbb, hosszú távon azonban a súlyos társadalmi problémák miatt elkerülhetetlenné válik majd a politikai reform is.