Életképek II.

2005. szept. 12. (hétfő), 16:48, D. keze nyomán
Életképek, Röhög, Orvoslás
Tiszta állat hely ez a gasztroenterológia! (Csak ne tiltanák az alkoholt.) A néni fogatlan szájához emeli a gyöngyszín rúzst, gondosan körbekeni ajkait, aztán két hetyke, bajuszpödrést idéző mozdulattal a szemei alá is kanyarít egy-egy csíkot, amit aztán ujjal bátran utánaigazít. Winnetou él! A bácsi már vagy tíz perce téblábol körbe, aztán megüti a fülem, hogy zsebkendőt kér. Odamegyek, ajánlom neki a női vécében található seggszpírt, megköszöni, hogy milyen jól jön, aztán mégiscsak a férfi WC-be megy be. Kijövetkor azért még közli, hogy "megint csak levegő jött". Srác aznapi programja adott. Három perc szünet, fél óra küzdelem a porcelánnal, halottsápadt arc, gyöngyöző homlok. Három perc ücsörgés, fél óra... Beöntés powah! Ó, és persze a homi beteghordó pillantását alig tudtam kerülni. Már csak ezért is szerencse, hogy nem nekem kellett bemennem (gatya le, felfekszik a kedves hármaska...) Mekkora kibaszás! Ott éhezik az egész folyosó, hisz mindannyian éhgyomorral kószálnak már három napja, erre megérkezik előbb az egyik, majd egy percen belül a másik ételkiszállító cég futára, és végigcaplatnak a folyosón egy rakat kajával. :D A móka kedvéért én is gyorsan dobtam a majomnak némi mártott dióst (cseppet csökkent a népszerűségem), meg egy kis kakaós süteményt (lincshangulat)... kár, hogy rántotthúsos szendviccsel nem készültem, pedig még gondoltam is rá (akasztás)! Na az lett volna az igazi g3ciség. =] Viszont az orvosnők elképesztően rendesek voltak érintett családtagommal, kényes helyzetek magas szintű empátiával való megoldásáról tettek tanúbizonyságot, amiért ezúton, számukra láthatatlanul is hatalmas köszönet.