Esőhívás

2005. aug. 08. (hétfő), 14:48, D. keze nyomán
Arche, Elmélkedős, Meghitt
Elképesztő. Egy hete volt. A Nargaroth kiáltotta fülembe törzsi dzsungelhangjait, az izzadó esőerdő a Calling the Rain (Az eső hívása) rítussal üzent az anyatermészetnek. A tetőablakomon magát szertemilliózva az eső csepp-bombája kért dobogva utat magának, majd ezer meg ezer testvérének, hogy újra létrehozzák az örök kapcsot a természet, az egek, és a civilizáció, a föld, a szobám pokol-birodalma között. Ma újra felhangzott koponyám és szobám barlangjában az esőhívás. A természet pedig újra válaszolt. Én már nehezen hiszek, elvégre bölcs és felvilgásult emberiségünk öntudatos tagja vagyok, de még mindig érzem, ahogy őseim a tűz körül kiáltották szellemeik nevét - akik talán válaszoltak is. Biztosan lennie kellett egy keresztútnak, ahol mi a technokrácia felé fordultunk, pedig nyitottan a - mindenféle ezotériától mentes, létező és igaz - szellemi-spirituális lét felé is indulhattunk volna.