Exaile!

2007. jan. 21. (vasárnap), 22:18, D. keze nyomán
Kiber, Zene
Öröklött audiophil lévén gépnél (is) folyamatosan hallgatok valami finomságos zenét. Nagy barátom a csend is, de a zene állandóan vonz.

Ilyen hagyatékkal kötelezően kerestem a legkényelmesebb zenelejátszót, mely a megfelelő hangminőség mellett a több ezer album rendszerezését és gyors elérését is lehetővé teszi.

A Rhythmbox nem volt rossz, de több kényelmi funkció hiánya miatt hosszú távon elpártoltam tőle. Külön kellett szerkesztenem az ID3 tageket, az állományrendszerben már eleve könyvtárakba rendezett zenéim fája nem volt elérhető a programból, a hangerőt közvetlenül a PCM masteren állította (ezáltal halkításra az összes rendszerhang halkabb lett), stb... sokat tud, de mégis töke van a menyasszonynak.

Követte az AmaroK. A KDE-huszárok esküsznek rá, nekem Gnome alatt minden függőség jelenléte mellett is nyitásból fagyott.

Az XMMS vette hát át a trónt, amely lényegében egy linuxos Winamp, annál picit kevesebb tudással. Nem oldotta meg a rendszerezési és gyors elérési problémákat, de legalább volt benn hangszínszabályzás. Az is valami.

Nemrég aztán összefutottam a HUP-on az Exaile lejátszó hírével... és lőn világosság, egész pontosan zengzetes mennyei harsona.
Az Exaile a gstreamer libre épülő GTK-s zenelejátszó, és a hangszínszabályzás kivételével tudja a szükséges funkciókat (és még sokkal többet is).

"Az Exaile egy médialejátszó, melynek célja az AmaroKhoz hasonlót nyújtani GTK-n. Az AmaroK (és más médialejátszók) számtalan remek funkcióját megvalósítja, ilyen például az album borítójának automatikus lekérése, nagy gyűjtemények kezelése, dalszövegek lekérése, album/előadó információinak elérése közvetlenül a wikipediáról, last.fm támogatás, vagy akár igény szerint iPod támogatás. [...]

Az Exaile ugyanakkor ráadásként beépített shoutcast böngészővel bír, fülekre helyezi a játszandó zeneszámok listáit (ezáltal akár egynél több listád is lehet egyszerre), tiltólistára rakhatsz számokat (így az állományok átfésülésekor azok nem kerülnek be a gyűjteményedbe), letöltheti a gitártablatúrát a fretplay.com-ról, és elküldheti a lejátszott listákat az iPododra, vagy a last.fm-re.
"

A fentieken túl képes alkotó, album, vagy műfaj szerint rendezni a teljes gyűjteményt, de böngészhető közvetlenül a könyvtárstruktúra is, így egy-két kattintással fellelhető, betárazható és indítható minden. Természetesen kereshető, pontozható, rendezhető mindenféle szempontok szerint a zeneszámok listája is. Rádióadók listáit (vagy a streamelt adás felvételét) kínálja alapfelszerelésként, sőt, igény szerint a játszott számokhoz hasonlóakat lekéri a last.fm-ről. Kijelzi egy megjelenésében, információiban és elhelyezkedésében tetszőlegesen beállítható, lebegő megjelenítőn az épp elkezdett számot. A teljesség igénye nélküli felsorolás nyomán rögvest látszik: az Exaile a szokványos lejátszók funkciói mellett sok-sok extrát hoz, és persze minden finomhangolható is.

A meglepően gazdag szolgáltatásainak nyilván megvan az ára is: az Exaile igényli a memóriát (különös tekintettel arra, hogy Pythonban írták).
Másik bánatom, hogy a hangszínek szabályzása egyenlőre nem lehetséges. Ettől eltekintve az Exaile elképesztő tudású, rendkívül kényelmes, kézreálló eszköz, és nem utolsó sorban nyílt forrású...

64 bites AMD-re nem volt kész csomag, ám a szabadon elérhető forráskódnak köszönhetően a 0.2.6-os verziót leforgathattam magamnak. Életemben először fordítottam forrásból linuxra, és amennyire tartottam tőle, annyira gyerekjátéknak bizonyult.

Az embernek szüksége van egy programra, és némi utánanézés után ráakad a jelöltre. Windows alá elkezdi keresgélni a warez letöltést, majd a crack-et (ami ráadásul nem is szép dolog - a licenszet meg ugye kevesen vásárolják meg).
A nyílt forrású alternatívák esetén
1. kipipálja az oprendszere csomagkezelőjében (ha szerepel ott), hogy mit szeretne, és minden megy magától, vagy
2. letölti a legálisan és szabadon felhasználható programot (ha van belőle előre forgatott bináris), és szimplán örül, vagy
3. letölti a forráskódot, két mozdulattal befordítja, és telepíti a saját maga által forgatott binárist.

És akkor még szóba sem került, hogy igény szerint akár módosíthatja is saját kénye-kedve, öröme és igénye szerint a programot, hogy azt a lehető legjobban testre szabhassa.

Kicsit sarkítva az Exaile tehát nem csupán A Zenelejátszó, hanem egy az OSS életérzésből is. Jah, és végleg elfelejthettem a könyvtárak hosszas böngészgetését.