Fanni

2008. márc. 21. (péntek), 12:45, D. keze nyomán
Fekete-fehér, Fotóim, Portré, Család
Fanni

Unokahúgom, Fanni. Élete első make-upját ügyes kezű sminkes húgomnak köszönhetően inkább csak érezni, mintsem látni lehetett.
Fanni mélyről fakadó, örök melankóliát sugároz, melyet túl kevésszer tör meg a gyermeki csintalanság felszabadult kicsattanása. Lelkének tükrében a meghitt, csendes szeretet mellett mintha mindig ott csillanna egy apró könnycsepp is.

Fotózni épp csak egy percünk volt. A hangsúlyt egyértelműen Fanni szemeire, valamint a lágy, finom, meghitt tónusokra akartam helyezni. Fanni még kislány, évek múlva lesz teenager, ráadásul családtagom is - inkább gyerek, mint leendő nő, a fotót ennek megfelelően formáltam.

A kép kompozícióját (is) a fények határozták meg, a fényforrásokat az alábbi, grafikai talentumom fényes csillagaként tündöklő vázlat mutatja:
Fanni portréjának fényviszonyai F: Személyesen Fanni!
1a: Főfény. Ferde tetőablak adja.
1b: Hajfény. Az előzővel teljesen megegyező tetőablakból származik, annak távolsága miatt azonban a megvilágítás jóval gyengébb.
2a: Derítés. Az ablakok fénye egy fehér szekrényről verődik vissza.
2b: Derítés. Az ablakok fénye egy fehér ajtóról verődik vissza, valamint a nyitott ajtóból némi fény beszűrődik a környező helyiségekből is.
2c: Derítés. A fehér falfelületről visszaverődik egy kevés az ablakokból érkező fényből. 3: Szeretőm, a Nikon D200.

A meglehetősen komplex fényviszonyok miatt a modell elhelyezkedése az egész kép kulcsa. Ha hátrébb állítom, kivilágosodva romlanak a finom átmenetek, ha előrébb, sötét, depresszív lesz az összkép. A főfényhez képest bezárt szög az arc árnyékait határozza meg: elfordulva élesebb, az ablak felé fordulva laposabb, kontraszttalan átmeneteket kaptam volna.
Az első képnél egy picit előrébb állt, mint szerettem volna. A másodiktól már jól, e szériából származik a fenti fotó is.

Kompozíciós szempontból a rendezői jobbról érkező főfény világos hangsúlya miatt a bal oldal ürességével hoztam helyre a kép egyensúlyát. A haj és az áll kettős, összetartó íve visszavezeti a tekintetet a szemek tájékára, a háttér felé szállongó hajszálacskák pedig megnyitják a teret, összekapcsolják Fannit a mögöttes területekkel.

A mosott háttérből is jól látható, hogy a szemek hangsúlyozására tág rekeszt választottam.
Technomán kollégáknak: az objektív Nikon 50/1.8 f2.8-on. A záridő 1/100s, az érzékenység ISO 320.
A feldolgozás RAW-ból RawTherapee 2.3-mal történt 16 bites TIFF-be, melyet 8 biten finomítottam véglegesre GIMP-ben. A fotó igazi ereje - azt persze a szemlélő dönti el, egyáltalán van-e ilyen - nagyobb méretben teljesedik ki, kicsiben sok finom részlet vész el.

A leírásból talán bonyolultnak tűnik a folyamat, de az adott helyzetben a pillanat műve volt.
Hálás vagyok Fanninak, hogy e képpel ajándékozott meg.