Ráadásként az erithrocyták, vagyis vörösvérsejtek érési folyamata sem teljes, így azok szétesnek, funkciójukat ellátni képtelenek.
A tünetegyüttest/betegséget kongenitális erithropoetikus porfiria néven jegyzik.
Mit tapasztalt a köznép? A magányos, alulfejlett, mindig éjjel járó szomszéd vicsorgása pokoli vörös, borzasztó pirosat és büdöset vizel, és ha napfény éri, az fáj is, meg árt is neki. Biztos farkasember!
Meg is égették a betegeket. Jól.
-
(#63)gszebe2005-09-05 16:28:23
Hej, kedvenc vesszőparipám, hadd pattanjak a nyergedbe! :)
objektív valóság és szubjektív relativizmus örök ellentéte
Van egy bökkenő itt: van a "valóság" (OK, legyen objektív, de inkább "tárgyit", mintsem "tárgyilagost" értve ez alatt) és van a "valóság" interpretálása/ magyarázata. A kettő SOHA nem esik egybe. Előbbi "létezik", míg a másik "hit" (logika, ráció stb. - ugyanaz) kérdése. (Persze: "létezik-e" az előbbi, a rá adott magyarázaton kívüle/ előtte?)
Másik kérdés: mitől "jó" a "helyes" (adekvát) magyarázat? Mitől legitimebb az egyik a másiknál? Mitől "tudományos"? Megismételhetőség, persze (a bizonyítási eljárás nyomonkövethetősége). De a jelenség magyarázata hol illeszkedik ebbe bele? Összemérhetők-e a magyarázatok?
Beszélnek-e vajon tényleg önmagukért "a tények"? Vagy a "tények" mindig mások szájából szólnak?
Passé már, de etalon (és már a RU-n is emlegettem egyszer :P ):
Thomas Kuhn: A tudományos forrdalmak szerkezete
paradigmák, inkommerzurabilitás, innováció és generációs különbségek
És gebedjek meg, ha még egy idegen szót ideírok :D ! -
Akkor reszemrol befejezett a diskurzus, mehetunk sorozni nagy egyetertesunkben.
-
Yam, ha azt mondod, az "akkori" ember számára a vérfarkas magyarázat legalább annyira hihető volt, mint most nekünk a kongenitális erithropoetikus porfiria, úgy ebben teljesen egyetértünk.
Nézetünk különbsége valószínűleg abban van, hogy én hiszek az objektív valóságban, melyet igyekszünk közelíteni, Te pedig, ha jól értettelek, a szubjektív, egymással egyenrangú valóságok mellett állsz ki. Ez valószínűleg feloldhatatlan ellentét, nem fog katarzist hozni. ,)
[quote=Westy]Hozzászólnék a témához ha nemprobléma.
De, kifejezetten zavar! :D Örülök, hogy Te is betértél; RU-val szemben itt van helye "filozofikusabb" vitáknak.
Igen, igazolt, és megismételhető.De honnan tudhatjuk hogy a tudomány az egyetlen út, ami rendelkezik ezekkel a jellemzőkkel?
A tudomány szerintem egy gyűjtőfogalom. Számtalan olyan út összefoglaló neve, melyekre igaz, hogy a feltárt "igazságok" (nevezzük inkább állításoknak) megismételhetőek, és/vagy leírhatóak. A kísérleti tudományok jellemzően sok olyasmit találnak, amit a tudomány akkori állása szerint nem találhatnának, ám a kísérletet bárki megismételheti, és ugyanazt fogja kapni, ezt leírják, és máris módosult a rendszer.
Ha valamit meg tudsz ismételni, megfelelő körülmények közt be tudod mutatni bármikor, akkor tudományosan kezelheted.
Egyszerre egy ilyen rendszer érvényesülhet csak, és ez a többit mindig kiszorítja.
Hiszek Istenben, és elfogadom a tudomány magyarázatait. A kettő megfér egymás mellett.
Ennek fényében vizsgáljuk meg a cikket. Mi van ha esetleg(és ez még mindig a "tegyük fel" részhez vonatkozik:) )a világ dinamikus.
Régebben azok az illetők Vérlények voltak, de most hogy már senki sem hisz bennük a tudomány ereje miatt egyszerűen egy betegség áldozatai...
Romantikus énem feltétlenül vonzódik az elképzeléshez, de szkeptikus oldalam máris kérdésekkel bombáz.
Mitől vérlények? Mert vörös a mosolyuk? Vagy mert fényérzékenyek? Akkor nevezhetjük likantrópiának ugyanúgy, mint kongenitális erithropoetikus porfiriának, a lényegen nem változtattunk.
Vagy érzékenyek az ezüstre, netán teliholdkor átalakulnak? Fogj egy beteget, és mutasd be.
Vagy azt mondod, a hit ereje formálta át a valóságot, és a valaha volt vérlények immár ebben az enzimopáthiában szenvednek? Lehet.
Úgy gondolom (közhelyesen), hittel tényleg csodákra képes az ember, de ettől még az objektív valóság ugyanaz marad. Innentől a Yam-Dúalon koncepcióhoz értünk. ^^
Ennek a hitnek az erejével állítólag képesek voltak az akkor élők gyógyítani, a vadászatot elősegíteni, a termőföldek hatékonyságát fokozni, stb.
Régi kedves elképzelésem, hogy a (jó értelemben vett) spirituális és a technikai világszemlélet egy egészt alkot, és amennyivel az egyik nagyobb hangsúlyt kap, annyival fogy a másik. Szerintem a régi korok emberei érezhették egymás gondolatait másképp is, mint ma, és igen, a technokrata szemléletünk elsorvasztja a különleges képességeket (legyen szó telekinézisről, telepátiáról, vagy akármiről).
Nem a tudomány mindenhatósága mellett érvelek, ha így lenne, nem írnék ilyeneket, vagy ilyeneket. A fizikát, matematikát, pszichológiát, stb. leíró törvények nem jelentenek többet egy jól felállított rendszernél (noha jelenleg úgy néz ki, a matematika a világegyetem egyetlen univerzális nyelve), mely segít megérteni a valóságot, de jelenleg még mindig ez a legműködőképesebb a fizikai világ leírásához. Ami azon túl van... az a kíváncsiak birodalma. -
"Az Űrmérnökök, a teknokrácia Dimenzió,és az Űr kutatói ezeket a lényeket egész egyszerűen "UFO"knak, a távoli Űrből jött ismeretleneknek diagnosztizálja."
Javítás. -
Hozzászólnék a témához ha nemprobléma.
Tudomány.Ez az egyetlen út.Mindent meg lehet vele magyarázni.
"A tudomány a hiedelemmel szemben rendszerbe foglalt, igazolt és megismételhető, valamint illeszkedik a már igazolt rendszerbe, egyszóval jelen tudásunk szerint tükrözi a világ törvényeit."
Igen, igazolt, és megismételhető.De honnan tudhatjuk hogy a tudomány az egyetlen út, ami rendelkezik ezekkel a jellemzőkkel?
Régebben a hit volt "egyedüli útnak" tekinthető és azzal magyaráztak meg mindent. Itt a természeti vallásokra is gondolok. Ennek a hitnek az erejével állítólag képesek voltak az akkor élők gyógyítani, a vadászatot elősegíteni, a termőföldek hatékonyságát fokozni, stb.
Persze ez sem bizonyítható a tudomány rendszerével, de a tudomány tételei sem állnak mega lábukon a hit eszméivel szemben (legalábbis régen bizonyosan nem, gondoljuk csak meg mekkora felfordulás volt amikor "kiderült" hogy a föld kerek.)
Ezt lehet egyszerü naivitásnak hívni, vagy a régi, elvault rendszerhez való görcsös ragaszkodásnak, de mi van ha ez is csak egy magyarázat..?
_Tegyük fel_ hogy a világot csak a "globális hit" irányítja valamiben. Régebben a Istenben, istenekben hittek, és nem fogadták el a tudomány elveit. Jóval kevesebben hittek a tudományokban.
Amég ez volt a felállás nem fogadtak el semmit, ami az új, és a mai eszmerendszer szerint igaz.
Ma, a tudomány a világ központi hajtóereje, és nem hisznek el _semmit_ami ezzel nem igazolható.
Egyszerre egy ilyen rendszer érvényesülhet csak, és ez a többit mindig kiszorítja.
Ennek fényében vizsgáljuk meg a cikket. Mi van ha esetleg(és ez még mindig a "tegyük fel" részhez vonatkozik:) )a világ dinamikus.
Régebben azok az illetők Vérlények voltak, de most hogy már senki sem hisz bennük a tudomány ereje miatt egyszerűen egy betegség áldozatai...
A csecsemők és kisgyerekek érdekes dolgokat látnak. Azok elől is eltakarják a szemüket..(Tán veletek is volt olyan hogy éjszaka valami megmagyarázhatatlantól féltetek és inkább a takaróba bújtatok hogy ne lássatok..) Lehet hogy akkor azok tényleg nem látják őket..Mi persze, csecsemőkorunkat elfelejtve úgy gondoljuk hogy csak élénk a fantáziájuk, és még nem tapasztaltak eleget, azért hiszik azt hogy ha �?k nem látnak valamit, akkor azok sem látják őket. Talán nem olyan "marhaság" ez mint aminek elsőre tűnik.
Persze, már ha léteznének ilyen "lények", "dolgok" a tudomány előbb utóbb azokat is megmagyarázná valamivel.
Erre jó példa a Mage rendszerében az Umbra. Az Umbra egy része a Szellemvilág, a halott lelkek és a természet szellemeinek lakhelye. Az Űrmérnökök, a teknokrácia Dimenzió,és kutatói ezeket alényeket egész egyszerűen "UFO"knak, a távoli Űrből jöttismeretleneknek diagnosztizálja.
Na ennyi, egy kicsit kaotikus de talán érthető a gondolatmenet..:) -
A "tobben hiszik el, mint nem, ezert letezik", semmi esetre sem zarja ki egyeb, kisebb kovetotaborral rendelkezo "eszmek" letjogosultsagat. A dolgok sulyozasa barmikor felborulhat, igy konnyen letrejohet, hogy az egykoron elnyomott eszme kovetoi kerulnek tobbsegbe, es maris valtozik a valosag (~1984).
De elkanyarodtunk a fo tematol, amit felvetettem. Velemenyem szerint az akkori "alternativ" (?) valosag megitelese szerint a voroset vizelo, ejszaka kijaro szomszed magyarazata eppolyan helyenvalo volt, mint a 21. szazadi porfirines megoldas. -
[quote=yam]Az innovacio lehetosege mindig is az "arral szemben uszokban" volt meg
Nem egészen látom, ez a közhely hogyan kapcsolódik a témához. Épp azt írtam, hogy mivel az innováció kevesek "kiváltsága", nem terjedhetne, ha csak az létezne, ami elterjedt.
[quote=yam]a voodoo sem tudomany, megis leteznek olyan kozossegek, ahol mindenki meg van gyozodve rola, hogy teljesen termeszetes dolog egy babut dofkodni, es tenyleg mukodik is
Hisznek benne, amit egyébként valahol becsülök. De bizonyítható, hogy a bábu döfködésének a szerintük elvárt hatása van?
Hiába kicsinyítem le a vizsgált csoportot, a tudomány kísérletes, v. elméleti bizonyítási megközelítése ugyanúgy érvényes marad.
Az tény, hogy ezt nem szabad vaskalaposan kezelni, mivel számos utat lezárna, épp az innováció lehetőségét venné el. De hiába hiszi egy csoport valamire, hogy az az ő valósága, ha mások által nem reprodukálható, nem megélhető a valóság.
A kisgyerekek közül is pár azt hiszi, hogy elbújt, mikor befedi a szemét, mégis látjuk.
Nehéz kérdés, hogy mit nevezünk igazi valóságnak. Ez valahol egy elfogadás-nem elfogadás jellegű döntés, mivel az érzékelés megcsalható. Neo is a mátrixot hitte saját valóságának, majd kiszakadt belőle, és egy új valóságot választott: a kettőben a közös az, hogy kötelezően lennie kellett egy valóságnak, anélkül az emberi lét megszűnik.
Világunkban jelenleg egy adott valóság létezik. Lehet, hogy nem ez a valós, de mindaddig, míg nem derül ki róla hamis mivolta, kénytelenek vagyunk ezt valóságnak tekinteni. Az új utakat járók választanak bizonyos aspektusban "új valóságokat" (az addigitól eltérő, szokatlan megoldásokat), ami a luciferi tagadás tökéletes fejlődésserkentő megjelenése, de ha valaki a teljes valóságot hamisnak tekinti, az nyilvánvalóan az őrület határán áll. Lehet az ő őrülete mindenkié, csak bizonyítsa be. -
Az innovacio lehetosege mindig is az "arral szemben uszokban" volt meg, mas kerdes, hogy oket regebben a maglyara kuldtek. A "barbar" modszerek hatterbe szorulasaval es kihalasaval, a modern korban -szerintem- egyenlo teret kapott minden, igy a legnagyobb csoportok, a legnagyobb "hivo tomeg" (rossz kifejezes ez ide...) emelkedhetett ki, es valhatott vezetove, peldamutatova, iranyadova.
A "tobben hisznek benne, mint nem, ezert letezik" dolgot, szerintem nem csak globalisan lehet tekinteni (ami most hirtelen eszembe jut: a voodoo sem tudomany, megis leteznek olyan kozossegek, ahol mindenki meg van gyozodve rola, hogy teljesen termeszetes dolog egy babut dofkodni, es tenyleg mukodik is.), hanem az adott csoportra vetitve is. -
A tudomány a hiedelemmel szemben rendszerbe foglalt, igazolt és megismételhető, valamint illeszkedik a már igazolt rendszerbe, egyszóval jelen tudásunk szerint tükrözi a világ törvényeit. Mert azt ugye nem vonhatjuk kétségbe, hogy a világ bizonyos irányelvek szerint működik, mégha ezeket nem is ismerjük mind.
A babonák állításai, történései nemhogy reprodukálhatatlanok, de még előállítani sem lehet őket.
Persze, a tudomány rendszereinek összes kísérletét sem ismételjük el magunk egyenként, így bizonyos tekintetben "hiszünk" igazságukban. De azt azért rögtön érzi az ember, hogy a két hit nem ugyanaz.
Meg aztán azt az apróságot sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy nem lenne innováció, nem lennének új utak, ha csak "az létezne, amit többen hisznek, mint nem". (Gy.k.: Paradox módon nem léphetnénk előbbre, mert csak az létezne, amit sokan hisznek, addig viszont el kéne jutni.) -
Vajon mennyivel volt rosszabb a regi "hagyomanyos" modszer a mai "tudomanyos"-nal? Csak szavak egymas utan, ha tobben hiszik el, mint nem, letezik.
