Felszakadó szájvarratok

2006. dec. 22. (péntek), 19:47, D. keze nyomán
Baj van, Melankolikus, e-Arc.hu
Hosszú hallgatások voltak mostanság.

Nem találtam szavaim, képeim, bármiféle alkotó erőim. A fel-feltörő energiák pályájuk ívén derékba törtek, erőtlenül hulltak vissza a hétköznapok megfeszített munkájába, a teljes napokat átölelő, szivacsagy-gyáros (tisztán) 11-12 óra tanulásokba, és számtalan, akarattal, de gyakorta tehetetlenül szemlélt, érzelmileg mélyen megérintő eseménybe.

Ilyenkor mindig picit rosszul érzem magam. Sajnálom, hogy nem adhatom a magammal szemben (is?) támasztott elvárásoknak megfelelő színvonalt, úgyhogy inkább hallgatok. Sajnálom, hogy hallgatnom kell, és azon izgulok, hogy kitartsanak az e-Arc mellett azok, akik megtisztelnek figyelmükkel és emberi hozzáállásukkal. Akik számítanak.

Hoz némi megnyugvást, mikor sorstársaim hasonló helyzetét látom, de teljesen csak akkor szabadulok fel, mikor újra megtalálom az elejtett tollat.
Mikor újra felszabadulok a rohanásból, mikor újra megtorpanhatok, hogy arccal befelé, szívvel szeretteim felé, spiritus-szal a világ felé forduljak.

Mikor... ha nem karácsonykor.