Fényképész-filozófia

2007. szept. 17. (hétfő), 21:15, D. keze nyomán
Fotó, Elmélkedős
Nem megvalósítani, hanem megvalósulni hagyni kell. A szokásosnál picit feljebb, vagy alázatosabban nézni, és a teremtő erő sokadik leszármazott parazsa finoman felizzik, majd életre hívja az őse által korábban formára olvasztott víziókat. Türelem, a lelkesedés elülte, és vágy kell, hogy az eszközhasználat célból természetességgé váljon, és evolúciósan felváltsa a látomás. Kár az izzadtságcseppekkel elijeszteni a rejtőzködő kép-hangulatokat: előjönnek ők, ha nem csak hozzájuk hasonlót, "valami olyasmit" akarunk erővel a fennmaradás vásznára feszíteni, hanem őket magukat kérjük fel az örökkévalóságra.

A fotó maga csak ritkán lehet cél. A technikai képzettség a kötelező és elvárható minimum, a jó fénykép azonban a fényrögzítésen túlmutat, művészeti értéke multidimenzionális mondanivalójánál kezdődik.