Fruzsi kutya

2016. jan. 04. (hétfő), 08:56, D. keze nyomán
Család, Szeretem, Röhög, Melankolikus, Meghitt, Emlék, Életképek
Fruzsina nagyapámék rövid szőrű, törpe tacskója volt. Az a típus, amit középbarna fából faragtak - tegyük hozzá, nem túl keményből -, mindkét végén kihegyeztek, aztán jól felpolíroztak.

Fruzsi hősszerelmes volt. Amikor épp nem a kalaptartóban utazott a betegekhez nagyapámmal, akkor a mellkasán aludt az ebéd utáni szundításban, vagy az ölében ülve nézett valami meccset, félálomban is a gólöröm vagy felháborodás várható felugrására készen. Ha játszottak, nagyapám megfogta az orrát és a szájába véve úgy csinált, mintha megharapta volna - a borzeb pedig a gúvadt szemű, halálos rémület és az eksztatikus transz mennyei mezsgyéjén remegett.

Fruzsi amúgy függő is volt. Gyönyörű, gömbölyded, sima felszínű folyami kavicsokat hordozott mindenhová, tágra zsibbadt állkapoccsal persze, kivillanó szemfehérjével. Sosem derült ki, misztikus arisztokratanő-vénája mi alapján választotta őket, vagy épp mikor vonta meg tőlük fejnehézre billent kegyét egy másik, egyébként pont ugyanolyan kavicsért.

Fruzsi azonban nem volt hős. Egy alkalommal nagybátyám nem túl etikusan, tán az apa-fiú rivalizálás aljas kifakadásaként megijesztette Fruzsikát. A jószág üvöltve sprintelte a köröket a lakásban, minden kanyarnál megkotró fekete karmocskái egyetlen túlkormányzott kétségbeeséssé tették, miközben propellerként pörgő farkával egyenletesen terítette a csillogó húgypermetet az ónémet vitrinek üvegére. Utána természetesen halálosan sértődött volt nagybátyámra, melyben emlékeim szerint újabb romantikus közösségre talált nagyapámmal.
Másszor velőtrázó sikolyára rohant mindenki a hátsó kert teraszára, hogy a házi kolosszeum lelátóiról figyelhessék, amint egy ordas méretű kandúr 20 körömmel kapaszkodva lovagol, mit lovagol, kajánul lobog körbe-körbe Fruzsika hátán. A fel- és lenyergelés mikéntjére sosem derült fény, Fruzsi önérzete azonban romokban hevert, így az eset nem lehetett téma az asztalnál.

Fruzsika bő évtized után elhagyta dívai porhüvelyét, de remegő szeretetének eldugott kavicsai évekkel később is kerültek még elő - éppen, ahogy róla szóló emlékeink.