Genocídium

2005. okt. 27. (csütörtök), 14:28, D. keze nyomán
Mindennapok
A territoriális viszonyoknak megfelelően, egyenletesen szétszóródva ücsörögtek. Legalul csak hullák hevertek, fentebbről a magasba haladva azonban az élők egyre nagyobbjai bámultak közönyös, apró szemeikkel. A csúcson, a legjobb helyen egyetlen hatalmas teremtmény terpeszkedett, ránézésre is másfélszer akkora volt, mint bármely társa. És mindannyian mozdulatlanul bámultak. A tetemek szinte porladva omlottak el szédítő ördögszekér-mozgásukban, az élők kisebbjei hangtalanul hajlottak bele az áramlásba, a nagyobb testek azonban jól hallhatóan csapódtak a cső belsejének. Némelyek ügyetlen menekvéssel igyekeztek megcsalni a közeledő végzetet, mások - az öngyilkos hajlamúak, vagy a jövőbelátó bölcsek? - egyenesen a fekete száguldás felé vették az irányt, a legtöbben azonban ugyanúgy ültek, ahogy addig is, és egyszerűen csak meghaltak. A király mintha egy kicsit kapaszkodott volna. Így ért véget a pókkolónia. Sajnáltam, hogy én nyomtam meg a porszívó nagy piros gombját.