Állandóan megy a küzdelem, hogy ki mikor üljön a géphez. Értelemszerűen dominálok a történetben, ennek megfelelően valaki mindig lemarad. Az ilyesmi után persze keserű szájíz marad.
És akkor egyszer, egyetlen egyszer előszerénykedik egy köszönöm, és az összes addigi sérelem semmivé foszlik.
Csodálatosan gyenge az ember, ha hinni akar.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
-
(#180)D.2005-09-29 09:43:17
A dolog lényege leginkább ez:
egyetlen egyszer előszerénykedik egy köszönöm, és az összes addigi sérelem semmivé foszlik
-
Nálunk apám gép /mmorpg/ függő, bár ez csak hétvégén okoz gondot, mert akkor van itthon.
Öcsém meg elven 1-2 órával is. -
Jaj! Ez nálunk is tapasztalható, bár most viszonylagos nyugi van, hogy a húgom 3 óránál nem netezik többet. :D Ami viszont rossz, hogy az anyám akar a gép elé ülni... Ezt nem nézzük - én - jó szemmel. :D
