Gülüszemű szottyadék

2006. feb. 23. (csütörtök), 19:51, D. keze nyomán
Életképek, Dühből
Szánalmasnak érzem, hogy tömegközlekedési jelenetekről írok, de a hétköznapi, felszínes kolbászolástól elvonatkoztatva be kell látnunk, az összezártság elképesztő helyzeteket szül.

Húgommal ültünk a villamoson, átlóban szemben egy 50 körüli fickónak meg majd kiestek a szemei. Először azon drukkoltam, hogy ne engem fixírozzon, aztán hamar tisztáztuk, hogy a húgomat bámulja a kb. 30 évnyi korkülönbség, az elvárható, normális viselkedés, meg kifejezett rosszallásunk ellenére, ráadásul olyan szemérmetlen, pofátlan módon, hogy én szégyelltem magam helyette. Zsíros pergamenbőre csak úgy fénylett, szikárszottyadt alakja szinte belegörbült a nyálcsorgatásba. Még az sem jutott el hozzá, hogy meglehetősen "labilis idegállapotban" már merően bámultam őt; mikor végül észrevette magát, már ott tartottam, hogy felállok, odamegyek hozzá, és elküldöm kurvázni.

Több hölgyismerősöm szerint ez még egészen enyhe eset, a lúzer gyökerek időnként a farkukat nyomják neki a nőknek, vagy fogdossák őket a tömött buszon, villamoson. Az ilyen faszcibálók szoktak a slozikban onanizálni. Szánalom.