Gumisörét

2009. jan. 31. (szombat), 04:51, D. keze nyomán
Életképek, Etanolic, Faszagyerek, Röhög, Szeretem, Szürreálium
Ú, és hajnalban még azt álmodtam, hogy bretylium tosilat (szerintem ilyen nincs is van, lásd komment), meg dyphenoxylat (ilyen tuti van), meg hogy ásatást vezetek, és megtalálom az előember és a homo sapiens közti hiányzó kapocs egyetlen bizonyítákát, a gumisörétet.
És még az undorítóan lábszagú éjszakai busz is sprintben van meg, hogy rongyolhassak rajta, majd epét forszírozok, pedig régóta először - ó Istenem - cicire hajtom fejem, és nagyon rendben van az univerzum, mert én vagyok benne, és mert ők nők. Pedig hiányoznak a leányaim. De ezt is megtehetem, mert ott az őrizőm és pásztorom, iszonyú kézzelfoghatósága szinte nyomasztóan megtestesül, akarja, hogy higyjek, és én teszem. Megmentett, én pedig tartozom.
Hiszek, tehát vagyok. Iszom, tehát szeretem az egész világot (mert keblére ölelős típusú részeg vagyok). Milyen furcsa találkozni K-val, aki viszont hasalt, és oly hálás az emberi szóért, ami pedig természetes (lenne, ó, bazdmeg, lenne, ha nem az első évfolyamfelünk lenne a főorvos-képző). Igen, hánynom kell. Talán mert igazán a pénzes öregekben hisznek. De nem is ő, egyszerűen az egész este van rendben. Nagyon. A csúnyán félszáz fokos almapálinka, a szoknya, a keblek, A. (tudod ám, hogy nyertem egy üveg whiskey-t, mert benned is hiszek), a sör, a teremtés, mert már nincs üresség, mert én vagyok. Vagyok.

Újra vagyok! Létezem!