Az a gyanúm, a magyar ember veleszületett sajátossága a gyűjtögetés.
Már egészen kicsi gyerekként - persze akkor még többféle érdeklődéssel - jártam a kerület lomtalanítását, diódáktól kezdve trafókig mindenféle izgalmas dolgot összeszedve.
Nekem szórakozás és kaland volt, de egyeseknek a lomtalanítások jelentik a megélhetés forrását.
A rendszerváltáskor disszidált kanadai rokonaim óriási örömmel nézték a náluk nem létező lomtalanítást.
Az ismerőseim döntő többségénél a garázs, a ház falai majd' kidőlnek a sok-sok kacattól, hisz azok mindegyike "majd valamire még biztos jó lesz".
Koszos kisgyerek a szeméttelep halmaiban, veterán ócskáscigányok 'sárhányókerékre' szintig megpakolt Ladában.
Szegénység, élelmesség, genetikai örökség? Gyűjtögetünk korra, nemre, egzisztenciára és rasszra való tekintet nélkül: mert muszáj.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
