Hagyj, kérlek!

2006. ápr. 05. (szerda), 03:10, D. keze nyomán
Személyes, Éji vad, Keserű, Szürreálium
Könyörgöm a tudatnak egy nyugodt éjszakáért, az agyatlan tömeg egy percéért, de ő a vállam felett messze előre mutat.
Találok egy játékot a porban, melyet hajtani kell, és a tudatén hajtja is, míg le nem bukik a lánc a fogaskerékről, a remélhetőleg négy kerékről, s a hajtó a bicikliről.

És hiába a közelgő nap ébrenlét-kényszere, hiába az agyburkaimon pattogó, vérbugyborékos sikolyú germán-bethlehemi mocsokblack, a lánc csak nem akar leesni.

Kívánjam, hogy ne találjak semmit se porban, se aranyban? Kívánjam az agyatlan tömeg fogatlanul boldog mosolyát? Kívánjam, hogy ne csak az édes, lédús szerelem hozzon megnyugvást? Kívánjam... ?

Hagyj, kérlek, menetelni, akár még rajtam is túl!