Halo és technika @ Novartis

2013. júl. 20. (szombat), 19:09, D. keze nyomán
Novartis, Érdekességek, Szeretem, Ámulat, Mindennapok
Technikáról dióhéjban. A bejegyzés második fele lesz az izgalmas, tarts ki.

A Novartis-hoz való megérkezésemkor rögtön hozzámvágtak egy Lenovo ThinkPad T420i-t, egy iPhone 5-öt, meg egy hozzáférést az egyik szerverükhöz. Neszejáccá'.
Ez egyébként az általános eljárás.

A laptop jó masszív kis vas, ez a munkahelyi gépem, de szabadon hurcolászhatom, kiülhetek dolgozni a parkba, vagy akár otthonról is nyomhatom. Hazahozni nem szoktam, a saját gépem ugyanúgy Core i5 + 8 GB RAM, csak 17" a képernyője. No meg a biztonsági kockázat, ugye.

Az iPhone 5 borzasztóan túlárazott cucc, de legalább folyamatosan látom a Novartis mailjeimet, eseményeimet. Praktikus.

A szerver egy 6 processzoros, 1 terrabyte RAM-mal felszerelt szörnyeteg. Összehasonlításul az otthoni kutatócsoportunk szerverében jó esetben 1 processzor 2 maggal, meg 2 GB memória van - ötszázada ennek. Szerintem 1-2 száz órás nagyságrendben töltöttem időt az elmúlt egy évben, hogy futtathatóvá hegesszem az aktuális projektünket. Bármely civilizált helyen nagyságrendekkel olcsóbb nagyobb szervert venni, mint ezt az emberidőt kifizetni, csak ugye beszerzési stop, közbeszerzési stop, PhD hallgató (ingyen munkaerő), tököm tudja. És ennek nem anyagi korlát, hanem kormányzati szintű, szokás szerint átgondolatlan szabályozás volt a hátterében. Gratulálok.

Szóval technika.

Hétfőn "Biweekly CompEng Meeting", mondták, hogy ezt szeretni fogom. Jó, gondoltam, én már elég sok dolgot szeretek így is, de lássuk.

Beléptünk egy kicsi, kb. 15 nm2-es, fa borítású szobába. A magas háttámlájú bőrfotelekkel szemben, egy ívesen kanyarodó faasztal túloldalán 3 hatalmas képernyő, fölöttük egy negyedik, kisebb LCD TV. Mint egy barátságos artmozi és egy irányítóterem szerelemgyereke. Csak akkor szúrtam ki az asztalba épített mikrofonokat, mikor a csoportunk vezetője már a felső LCD-n machinált: indította a megbeszélést.

Kényelmesen elhelyezkedünk, aztán egyszercsak a szemközt lévő képernyők felvillannak - és a csoport bostoni tagjai integetnek ránk! Hat másik ember ott ül veled szemben, az asztal túloldalán. Mintha csak személyesen beszélgetnénk!

Ez a Halo, és nagyon menő.

Az avatatlanok kedvéért hangsúlyoznám: a kamerák szögétől kezdve az interaktívan vezérelt képélményen át a valós idejű adatátvitelig egyenként is kisebb technikai csodákról van szó. Nyilván nem egyedi szerkezet, de én most tapasztaltam ilyent először. Tényleg baba, ráadásul egyszerűen csak rádugod a gépedre a standard VGA kábelt, és máris látják odaát, amit vetítesz (ez a negyedik képernyő, az LCD).

A végén mondtam is: szeretem a Halot. Röhögtek. Mindenki szereti.