Hányas lett?

2007. jún. 10. (vasárnap), 21:21, D. keze nyomán
Csípős, Észosztó, Egyetem
Érzem, látom rajt, ahogy őrlődik, kattognak a fogaskerekek, keresi a kérdésre a lehetőséget.

- Hogy sikerült a vizsgád?
- Jól, köszönöm, menetelek tovább. - válaszolom.
- De hányas lett?

Szemében mohóság csillan, és ha nem kapja meg számszerűsített örömét vagy utálatát, képtelen feldolgozni a privát szféra bizonytalan homályát.

Más változatban a tiszta, nyers szellemi teljesítményt mutató feladat után megkérdezi:

- Ezt magadtól csináltad meg így - soha nem mondja, hogy ilyen jól -, vagy a tanár segített?

Típus ő, rokona egy másik típusnak. Középszerűségét elképesztő törtetéssel ellensúlyozza, és ha bárkinek jobban sikerül valami, ő nyers gyűlölettel igyekszik mindenhol keresztbe tenni. Megtanulja, ami megtanulható, de maga is érzi, hogy szellemi kvalitásai nem elegendőek a legerősebbek ligájához. Gyűlöli őket.
Később rendszeresen lesi, hogy munkatársa új autót vett-e, és neki is gyorsan kell egy. Mintegy "elfelejti" átadni a fontos üzeneteket, és a feladatokat a határidők után egy nappal juttatja el. Figyelemmel kíséri vélt riválisainak tevékenységét, és képtelen elszakadni tőlük.
Kisszerű pályafutásának lezárását az jelenti, mikor önmaga által verseny-ellenfelének kijelölt ismerőse - övele persze nem törődve - nagyobb lakásba költözik. Ő agyvérzést kap.

Nehéz volna tiszteletben tartani a magánügyeket? Nehéz volna örülni és szívből gratulálni a másik sikeréhez?
Ennyire nem tudnak az emberek nagyvonalúak lenni?