Úgy tűnik, égi hátszelet kaptam; visszatért a reményem, a hitem, és bár egyre viharosabb vizekre evezek, reménykedve nézem a hullámokat.
Akárcsak az este. A meghitt, langyos légbe jeges áramlatok keverednek, a ciripeléstől terhes, csodálatosan nyugodt atmoszférát időnként zúgó szél borzolja, az esőtlen szárazvihar villámai pedig fel-felszaggatják a sötétséget. Igen, pont olyan ez, akár családunk sorsa: kettősségektől terhes, viharos, mozgalmas, hányattatott, de élettel teli, tartalmas, nemes-elegáns, és a hullámvölgyek után bizony hullámhegyek jönnek.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
