Hittel-vassal

2005. aug. 10. (szerda), 22:45, D. keze nyomán
Arche, Elmélkedős, Meghitt, Én népem
Úgy tűnik, égi hátszelet kaptam; visszatért a reményem, a hitem, és bár egyre viharosabb vizekre evezek, reménykedve nézem a hullámokat. Akárcsak az este. A meghitt, langyos légbe jeges áramlatok keverednek, a ciripeléstől terhes, csodálatosan nyugodt atmoszférát időnként zúgó szél borzolja, az esőtlen szárazvihar villámai pedig fel-felszaggatják a sötétséget. Igen, pont olyan ez, akár családunk sorsa: kettősségektől terhes, viharos, mozgalmas, hányattatott, de élettel teli, tartalmas, nemes-elegáns, és a hullámvölgyek után bizony hullámhegyek jönnek.