Hosszabbítás a Novartis-nál

2014. jan. 12. (vasárnap), 14:05, D. keze nyomán
PhD, Novartis, Szeretem, Faszagyerek
Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zűrzavar után.
Füst Milán

A mostani elemzői-kutatói állásom a Novartis-nál már eddig is az évtizednyi befektetett munka beérő, zamatos, lédús gyümölcse volt, és most újabb érlelő napfényt kapott: hosszabbítanak március végéig. Nagy szó, nagy elismerés.

Lehetőséget ad arra, hogy bővítsem a modellem, illetve nagy adatkészletek további elemzésével a tudományos publikációt is jobban elő tudom készíteni. Minden egyes plusz nap komoly előrelépés tapasztalat és anyagiak terén is, a karrieremben betöltött szerepéről nem is beszélve.

Nagyon hálás vagyok érte.

A "big pharma" nagyvállalati közegében fél évnél többet csak az a projekt él túl, amelyiknek közvetlen gyakorlati haszna van. Na, az enyém pont nem ilyen.
A részlegem ugyan félúton áll az akadémiai (kutatói) és gyógyszeripari alkalmazott területek között (ez a legjobb gyógyszeripari felderítő, alapkutató részleg a Novartis-nál), de a legtöbbeknek még itt is nagyon elméleti, amin dolgozom.
Mégis megkapta a bizalmat a múlt év végi kampányszerű stratégiai döntéssorozatban, pedig az ilyen irányok nagyon fentről csordogálnak lefelé, és a döntéshozó nem mindig érti, miről van szó.

Sok tervezés, munka, kreatív ötletek és tudatosan felépített stratégia vezettek ehhez az újabb mérföldkőhöz, ezért kifejezetten büszke vagyok rá. Sokat köszönhetek a munkatársaimnak is, akik a legtöbbet hozzák ki belőlem és hagynak szabadon játszani.
Nem hivatalos források szerint nagyon jó értékelést is kaptam, úgyhogy objektív szakmai és szubjektív emberi szempontok alapján is elismerés ez.

Erős kontraszt a PhD-hoz képest, ahol a napi 16 óra a kimondatlanul is elvárt, a tökéletes a természetes, a leszúrás a motivátor és a pozitív visszajelzés leginkább csak szökőévenkénti ajándék. Tény, ez egy színvonalas labor, nem doktori címek huszadrangú schmittiádája.

Eleinte kicsit csalódott voltam, hogy "csak" ennyit hosszabbítanak, mivel informális beszélgetéseken plusz egy évről, esetleg a PhD-m itteni befejezéséről volt szó (amit nem nagyon akartam, mivel két kategóriával lejjebb lenne a mostani állásnál).
Konkrétan rákérdeztem, hogy a kevesebbnek szakmai, esetleg emberi okai vannak-e, amire az volt a válasz: egyáltalán nem, a költségvetés az ok.
A mozaikinfókból aztán lassan összeállt a kép, amit soha nem gondoltam volna: a gyógyszeripar megszorít (érted, szegény gyógyszeripar), és a közvetlen főnökömnek, illetve a csapatainkért felelős nagykutyának harcolnia kellett értem.

Megtették, nyertünk. Nem győzöm hangsúlyozni, ez mennyire jó dolog szaktudás, karrier és élettapasztalat szempontjából is. Több nem lesz, lassan végleges pályára állok, de azért a következő nagy mérföldkőig: nagyon boldog vagyok.