Így mulat a magyar

2008. okt. 17. (péntek), 04:21, D. keze nyomán
Csípős, Éji vad
A fiúk persze kiskakasokként adják elő (nász)táncukat a lányoknak, akik álvonakodó-féltitokzatos csábítóként igyekszenek feltűnni a kibaszottul családias, szürreális masszában. Kicsit busongva, kicsit lobbanva én is a repkedő tömeg lelkes tagja vagyok. A bárpultnál Zs. ügyködik, aki megértőn kérdi, hogy jöhet-e a következő Long Island Ice Tea. Hogyne, az előző nyolcat lezárandó (The cola is just for color, köszihelló). Kicsit kínosan érzem magam, amiért a pultos (aki azért már látott néhány kanyart) elnézően, de előzékenyen ajánlja fel a következő kört a rutinos alkoholistának - ennyit ugyanis egyben még nem látott meginni. Üdvözlet alcoholandben.

Zötykölődöm az éjszakain, gondolkodom a seggeken (mind női), meg azon, hogy mégiscsak szégyen az alattam halmozódó reszelt répa és csalamádé. Pulykás szendvics for prezident.

Némi gyanakvásra ad okot, hogy a SIM-kártyám megtelt az SMS-visszaigazolásokkal, a húgom meg sehol, pedig együtt szoktuk ropni.
B-nek egy szavát nem értem, noha állítólag tapad a telefonra. Láttunk már hefneri nyuszipartitól kezdve (amiből épp csak a kurázsi hiányzott) a heten ülünk a taxiban sztoriig mindent ("persze, uram, mind velem jönnek dugni" és "hosszútáv-kúszás").

Megfáradva nézek a legszebb nőkre, és hirtelen látom bennük a csúnyát, a hétköznapit is. Kurva élet, már a hazugság sem az igazi.

Gyalogolok fel a lejtőn, fülembe ordít valamelyik fekete vagy dühös együttes (most épp a Szent Hegy - helló S.O.A.D.), és az egyensúlyokon, a morálon, meg persze a ciciken gondolkodom.

Reggel aztán hiába ugrom ki az ágyból, hiába térít észhez (egy pillanat alatt) a combomhoz csapódó vezetés, mégis épp csak nem esem át a lavóron. Mélységesen szégyellem magam, mert bevillan, hogy biztos anyám rakta oda - pedig nem, csak szegény belém nevelte, hogy mentsem, ami méltóság, hamár.

Arról persze már nem is beszélve, amikor a gép elé ülve fülemre dobom a fejhallgatót, és rögvest ijedten rántom is le: valami állat feltekerte a hangerőt. Máskor az mondjuk megint egy elég érdekes kérdés, hogy mi a bánatért ücsörgök két és fél órája néma fülhallgatóval a fejemen.

Staccato képek, pulzáló ritmus, szürreális asszociációk. Társadalmi érintkezés.