Jézuska-kising

2008. dec. 26. (péntek), 23:42, D. keze nyomán
Személyes, Emlék, Pásztorom, Meghitt, Család
Jézuska-kisingEgy számomra igazán kedves hagyomány bemutatásával szeretnék (utólag is) boldog karácsonyt kívánni.
Anyám emlékei szerint dédszüleimnél már biztosan létezett e szokás, de valószínűleg régebbre nyúlik vissza, és hallomásból úgy tudom, hogy más családoknál is előfordul.

A Jézuska-kising (egyben ejtendő) bármilyen anyagból és méretben készíthető, nálunk általában A4-es fehér papírlapból születik.
A lapot hajtsd félbe A5-ös méretre (keresztben). Rajzolj az egyik oldalára egy ingecskét úgy, hogy nyakrésze kerüljön a hajtáshoz. A kising ujjai is, "szoknyarésze" is kifelé bővüljön, és ha apró ívecskékkel rajzolod meg a határait, akkor még szebb lesz. Ne feledd a nyaknak való nyílást se!
Vágd ki az ing-alakot, majd a félbehajtott lapot hajtsd ismét félbe, ezúttal az ing hosszában. A félbehajtott ingből így tehát egy negyedet látsz, melynek egyik oldala az ing eleje, a másik oldalát pedig az ingujj és a törzsrész adja. Az ing elején lévő hajtást jelöld meg nyolc, egymástól egyenlő távolságban lévő ponton, majd ollóval vágd be ezeket úgy, hogy az ollót 45°-ban felfelé, a nyak felé tartod. Ha eztán újra széthajtod az inget, akkor az elején is, a hátán is nyolc, háromszög alakú papírfülecskét kaptál.
Hajtsd meg ugyanígy hosszában az ingecskét a középvonaltól jobbra és balra is, majd ott is vágj rá a fentieknek megfelelően apró nyílásokat.
Ezzel tehát 24 fülecske készült az ing mindegyik oldalára. Ha igazán csipkésre szeretnéd, akkor meg lehet hajtani, majd vágni az ujjait is, hogy azokra is elöl-hátul három, illetve fent két fülecske kerüljön.
A fülecskék egyikét se hajtsd fel, ez majd az ing gazdájának dolga lesz!

A Jézuska-kisingnek ugyanis december elsejére el kell készülnie. Ettől kezdve a "felelőse" minden nap végén felhajthat egy fülecskét, ha jó volt. A különösen nagy jótettekért az ingujjon lévő csipkék is gyarapodhatnak.
Az ingecske így napról-napra egyre díszesebb, csipkésebb lesz. Előfordul, hogy az ing gazdája aznap nem szerepelt épp túl jól az égiek és szülei előtt, ekkor a fülecske bizony lent marad, de másnap dupla szorgoskodással és jócselekedettel be lehet hozni az elmaradást...
Szenteste aztán az inget ki kell tenni valahova, és az angyalok elviszik Jézuskának.

Nagyon szép, kedves formája ez a motiválásnak, a jóra való nevelésnek. Gyermekkoromban évről-évre megfeszítetten igyekeztünk segíteni anyámnak és próbáltunk a lehető legjobbak lenni másokkal is. Törekvéseink persze nem csak kifelé irányultak: tudtunkon kívül magunkat is formáltuk, sőt, egyre finomabban hangolódtunk rá az ünnepre, a családra, Jézus urunk születésére.
Életem harmadik dekádja felé félúton, idén is kaptam "friss" ingecskét. Elég sokat tanakodtam a hajtogatásán, minden este mérlegre raktam az elmúlt napom, és bizony súlyos önkritikával a legtöbbször visszatettem az ingecskét. Furcsa, hogy felnőtt fejjel mennyivel szigorúbb bírája vagyok önmagamnak, mint amilyen ítélőm valaha bárki is volt.

A végén aztán persze hirtelen felindulásból csupa csipke lett Jézuska kisinge... el is vitte egy angyal.