Kedves naplóm... avagy nyári napoK.O.n nő a pálma

2007. júl. 29. (vasárnap), 16:31, D. keze nyomán
Mindennapok, Szürreálium, Zene
Csütörtök
D200. D, mint Definitív. D, mint Dédelgetem. D, mint Drága. Hol itt, hol ott munka és fotózás közt, felrúgva az előbbi felé tolt soha-egyensúlyt most kivételesen a nem-félút másik oldalán.

Péntek
Mintha csak a csütörtök folytatódna... és nem annyira meglepő módon valóban. Ámde este Rolling Stones! A zenéjük méltán legenda, mégis élőben hallani a szimbolikus Paint it, Blacket... beleborzongtam. A látvány is profi, a trükkök is (a színpad egy része egyszercsak elindul, és bemegy végig a közönség fölé!), a drukkerek meg fatökűek (vagy beletapsol, vagy megkéri a körülötte ülőket, hogy ugyannemozogjanakmá' - miért nem otthonról nézi? -, s persze a szokásos divatkijárók sem maradnak el).
Fájt a szívem, hogy visszavonul a rocklegenda.
A Rolling Stones keltette katartikus élményt hajnali 7-ig öblítjük.

Szombat
Ébresztő! Három óra alvás után még a másnaposságig sem jutok el, de a +70˚C-ban már az is kétséges, hogy E-ig elvánszorgok-e. D200-at tesztelünk (kicsit izgultam, nagyon rá lehet borulni a bizonyos harci szerszámra, de kifogástalan a rendszer), objektíveket nézegetünk, próbálok nem katatóniába zuhanni.

Vasárnap
16 óra meló. Kéremkapcsojjákki.

Hétfő
Meló. Demonstrálok egy munkát. Meló. Igaz, hogy a kialvatlan ember agresszívvé válik, a meleg meg csak további állandó stressz-terhelés; sajnos nem megnyugtató, hogy nem csak nekem - a szokásosnál is bolondabbak az emberek.

Kedd
Áhháhá, meló! Kicsi az Ubuntum (azóta már 7.04) rendszerpartíciója, átméretezni nem tudom. A 200-as külső vinyóm, rajt 60 GB adattal, elköszön a valóságtól, tehát nem fogom újrahúzni a rendszert. Szokás szerint szopás.
Délutánra besokallok, elvágom a köldökzsinórt, és a D200-ammal újjászületek.

Szerda
Na vajon? Meglepő, ugye? Hamar elunom a kódolást a kínlódó rendszer miatt. Este viszont B-éknél remek sütögetés, ominózus kétcsajos-kefélős (csikkinpornós) vadmalac-bőr szemrevételezése. Röhög, kritikátlanul iszik - Rumos Puncit azonban nem übereli senki, vele végleg elszabadul a pokol.

Csütörtök
Az elmúlt egy hétben összesen aludtam bő harminc órát, ez nagyjából fele az elvárható és fenntartható minimumomnak. Próbálok érdeklődést mutatni a semmittevés iránt, elvégre mégiscsak utolsó nap belgyógyászat gyakorlaton. Nem sikerül.
Tépek haza, édesanyámmal megyünk autóban szaunázni objektívért: Nikon Nikkor 70-300 VR AF-S IF ED. Ez egyenlőre nagybátyámé, de nem véletlenül ajánlottam neki: majdan én is birtokolnám ("blokkolnám e").
Brutálisan néz ki. Optikailag is rendben van, de a laikusok számára az jön le, hogy ez aztán igazán durva. Beugrunk a fodrászatba, a nők szabályosan sikongatva fogadják, irul-pirul mindenki. Nincs mese, fallikus.

Azóta
Böjtölök. Fizetem az adósságot. Semmit teszek, de azt nagyon, bár néha valami halvány alibit is összeszedegetek maroknyi ál-munkával. Azon töprengek, mit jelent valójában anyám sérülése.
A telehold meg csak hív, hív, és képtelen vagyok elnyugodni. Zajlanak a nyári napok. Hiába kell megadnom az árát, élvezem.