Kedves naplóm... avagy nyári napoK.O.n nő a pálma
2007. júl. 29. (vasárnap), 16:31, D. keze nyománMindennapok, Szürreálium, Zene
Csütörtök
D200. D, mint Definitív. D, mint Dédelgetem. D, mint Drága. Hol itt, hol ott munka és fotózás közt, felrúgva az előbbi felé tolt soha-egyensúlyt most kivételesen a nem-félút másik oldalán.
Péntek
Mintha csak a csütörtök folytatódna... és nem annyira meglepő módon valóban. Ámde este Rolling Stones! A zenéjük méltán legenda, mégis élőben hallani a szimbolikus Paint it, Blacket... beleborzongtam. A látvány is profi, a trükkök is (a színpad egy része egyszercsak elindul, és bemegy végig a közönség fölé!), a drukkerek meg fatökűek (vagy beletapsol, vagy megkéri a körülötte ülőket, hogy ugyannemozogjanakmá' - miért nem otthonról nézi? -, s persze a szokásos divatkijárók sem maradnak el).
Fájt a szívem, hogy visszavonul a rocklegenda.
A Rolling Stones keltette katartikus élményt hajnali 7-ig öblítjük.
Szombat
Ébresztő! Három óra alvás után még a másnaposságig sem jutok el, de a +70˚C-ban már az is kétséges, hogy E-ig elvánszorgok-e. D200-at tesztelünk (kicsit izgultam, nagyon rá lehet borulni a bizonyos harci szerszámra, de kifogástalan a rendszer), objektíveket nézegetünk, próbálok nem katatóniába zuhanni.
Vasárnap
16 óra meló. Kéremkapcsojjákki.
Hétfő
Meló. Demonstrálok egy munkát. Meló. Igaz, hogy a kialvatlan ember agresszívvé válik, a meleg meg csak további állandó stressz-terhelés; sajnos nem megnyugtató, hogy nem csak nekem - a szokásosnál is bolondabbak az emberek.
Kedd
Áhháhá, meló! Kicsi az Ubuntum (azóta már 7.04) rendszerpartíciója, átméretezni nem tudom. A 200-as külső vinyóm, rajt 60 GB adattal, elköszön a valóságtól, tehát nem fogom újrahúzni a rendszert. Szokás szerint szopás.
Délutánra besokallok, elvágom a köldökzsinórt, és a D200-ammal újjászületek.
Szerda
Na vajon? Meglepő, ugye? Hamar elunom a kódolást a kínlódó rendszer miatt. Este viszont B-éknél remek sütögetés, ominózus kétcsajos-kefélős (csikkinpornós) vadmalac-bőr szemrevételezése. Röhög, kritikátlanul iszik - Rumos Puncit azonban nem übereli senki, vele végleg elszabadul a pokol.
Csütörtök
Az elmúlt egy hétben összesen aludtam bő harminc órát, ez nagyjából fele az elvárható és fenntartható minimumomnak. Próbálok érdeklődést mutatni a semmittevés iránt, elvégre mégiscsak utolsó nap belgyógyászat gyakorlaton. Nem sikerül.
Tépek haza, édesanyámmal megyünk autóban szaunázni objektívért: Nikon Nikkor 70-300 VR AF-S IF ED. Ez egyenlőre nagybátyámé, de nem véletlenül ajánlottam neki: majdan én is birtokolnám ("blokkolnám e").
Brutálisan néz ki. Optikailag is rendben van, de a laikusok számára az jön le, hogy ez aztán igazán durva. Beugrunk a fodrászatba, a nők szabályosan sikongatva fogadják, irul-pirul mindenki. Nincs mese, fallikus.
Azóta
Böjtölök. Fizetem az adósságot. Semmit teszek, de azt nagyon, bár néha valami halvány alibit is összeszedegetek maroknyi ál-munkával. Azon töprengek, mit jelent valójában anyám sérülése.
A telehold meg csak hív, hív, és képtelen vagyok elnyugodni. Zajlanak a nyári napok. Hiába kell megadnom az árát, élvezem.
D200. D, mint Definitív. D, mint Dédelgetem. D, mint Drága. Hol itt, hol ott munka és fotózás közt, felrúgva az előbbi felé tolt soha-egyensúlyt most kivételesen a nem-félút másik oldalán.
Péntek
Mintha csak a csütörtök folytatódna... és nem annyira meglepő módon valóban. Ámde este Rolling Stones! A zenéjük méltán legenda, mégis élőben hallani a szimbolikus Paint it, Blacket... beleborzongtam. A látvány is profi, a trükkök is (a színpad egy része egyszercsak elindul, és bemegy végig a közönség fölé!), a drukkerek meg fatökűek (vagy beletapsol, vagy megkéri a körülötte ülőket, hogy ugyannemozogjanakmá' - miért nem otthonról nézi? -, s persze a szokásos divatkijárók sem maradnak el).
Fájt a szívem, hogy visszavonul a rocklegenda.
A Rolling Stones keltette katartikus élményt hajnali 7-ig öblítjük.
Szombat
Ébresztő! Három óra alvás után még a másnaposságig sem jutok el, de a +70˚C-ban már az is kétséges, hogy E-ig elvánszorgok-e. D200-at tesztelünk (kicsit izgultam, nagyon rá lehet borulni a bizonyos harci szerszámra, de kifogástalan a rendszer), objektíveket nézegetünk, próbálok nem katatóniába zuhanni.
Vasárnap
16 óra meló. Kéremkapcsojjákki.
Hétfő
Meló. Demonstrálok egy munkát. Meló. Igaz, hogy a kialvatlan ember agresszívvé válik, a meleg meg csak további állandó stressz-terhelés; sajnos nem megnyugtató, hogy nem csak nekem - a szokásosnál is bolondabbak az emberek.
Kedd
Áhháhá, meló! Kicsi az Ubuntum (azóta már 7.04) rendszerpartíciója, átméretezni nem tudom. A 200-as külső vinyóm, rajt 60 GB adattal, elköszön a valóságtól, tehát nem fogom újrahúzni a rendszert. Szokás szerint szopás.
Délutánra besokallok, elvágom a köldökzsinórt, és a D200-ammal újjászületek.
Szerda
Na vajon? Meglepő, ugye? Hamar elunom a kódolást a kínlódó rendszer miatt. Este viszont B-éknél remek sütögetés, ominózus kétcsajos-kefélős (csikkinpornós) vadmalac-bőr szemrevételezése. Röhög, kritikátlanul iszik - Rumos Puncit azonban nem übereli senki, vele végleg elszabadul a pokol.
Csütörtök
Az elmúlt egy hétben összesen aludtam bő harminc órát, ez nagyjából fele az elvárható és fenntartható minimumomnak. Próbálok érdeklődést mutatni a semmittevés iránt, elvégre mégiscsak utolsó nap belgyógyászat gyakorlaton. Nem sikerül.
Tépek haza, édesanyámmal megyünk autóban szaunázni objektívért: Nikon Nikkor 70-300 VR AF-S IF ED. Ez egyenlőre nagybátyámé, de nem véletlenül ajánlottam neki: majdan én is birtokolnám ("blokkolnám e").
Brutálisan néz ki. Optikailag is rendben van, de a laikusok számára az jön le, hogy ez aztán igazán durva. Beugrunk a fodrászatba, a nők szabályosan sikongatva fogadják, irul-pirul mindenki. Nincs mese, fallikus.
Azóta
Böjtölök. Fizetem az adósságot. Semmit teszek, de azt nagyon, bár néha valami halvány alibit is összeszedegetek maroknyi ál-munkával. Azon töprengek, mit jelent valójában anyám sérülése.
A telehold meg csak hív, hív, és képtelen vagyok elnyugodni. Zajlanak a nyári napok. Hiába kell megadnom az árát, élvezem.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
