Kelet-Európa Expressz

2006. nov. 12. (vasárnap), 10:19, D. keze nyomán
Fotóim, Szocio/Street, Melankolikus, Szeretem

Felhívnám a figyelmet, hogy a szürke, ahova a szerelvény tart... egy kuka. :) A képre kattintva elérhető egy nagyobb változat is (234 KB, .jpg).

Ősz van. Egy valaha patinás vasúti kocsi fekszik a bokrok között, koszos függönyei csak itt-ott takarják málló bensőjét, "fél lábbal" már a földben van. Szemközt egy soha be nem fejezett ház áll, pőre téglái közt a üres ablakkeretek szétkorhadt és elfeketedett, tetőt nélkülöző gerendákat láttatnak. Velük ül együtt a rozsdamarta, utánfutós kertitraktor, a megbúvó Wartburgok, a kupacba halmolt gaz, és az egész, csendesen elmúló csapathoz vakon végződő, tarlós út vezet fel.
Az Orient Expressz hazai kistestvére rozsdás és lepukkant, ám elmúlásában romantikus titkolózással kínálja fel rejtett zugait. Felfedezésre hív az ezernyi részlet, a rozsda-levelek és a lepattogzó bokor-festékek együtt gyűlnek az elharapott MÁV 55 117 6- név alatt. Ez Kelet-Európa. Lepusztuló, elmúló szépsége, soha be nem fejezett nagy tervei, elvesztegetett értékei tömegével hevernek lépten-nyomon, noha történelmi hagyatékként lassan mind a kukába tartanak. A meleg nyárban kiszikkadt kertek, a "Csapd le csacsi érzés", az ezernyi részlet egy múltbéli korszakká lényegül át.

A kompozícióban az aranymetszés harmonikus szabályait szem előtt tartva választottam egy csomópontot, eköré csoportosul az összes kulcselem. A jobb alsó sarok egyensúlyt teremtő bokrai mögül előbukkanó vasúti kocsi gazdag részleteivel végigvezeti magán a tekintetet, sőt, a szigorú vágással összegyűjti a szemlélő összpontosítását a jobb felső sarokból is.
Az út enyhén ívelő vonulata felviszi a szemet a kompozíciós centrumig, miközben fészket teremt a vasúti kocsival a kerti traktornak, és a mindenféle építési anyagoknak. Az ív létrehozásában segít a bal alsó gazkupac is.
A bal felső sarokban a ház enyhe ellenpontot ad a kompozíciónak, kissé megfeszíti azt, ám ahogy az előtte lévő bokor egyre kevesebbet láttat belőle, úgy vezeti át a tekintetet a csomópontba, amelynek egyik fontos eleme a mélyen, hátul ülő kuka, vagy a szinte már eltűnő Wartburgok.
A ház és az ég a jobb alsó bokorral egy jobb fentről bal lefelé, nagyjából a kép középpontján át húzott tengely mentén kerül egyensúlyba.

A fotó enyhén borús, kora délutáni órában készült, a szükséges mélységélesség-fényerő egyensúly érdekében (a géphez mért) közepes rekesz mellett, kézből.
A szomszédban dolgozó, semmilyen értelemben sem túl lelkes, bámészkodó munkáscsapat szeme láttára, a kerítésen lógva lőttem körbe a helyszínt.
A RAW állomány feldolgozása GIMPben történt, első lépésben UFRaw-ban minimális görbemódosítással, majd némi unsharp mask-ot és sharpen-t kapott a vágott nyersanyag. Keret, paszpartu nagyjából ízlés kérdése, én ezt a diaszerű formátumot éreztem a legmegfelelőbbnek.

A kép saját fotóm, kifejezett, írásos beleegyezésem nélkül mindenféle felhasználása, módosítása, többszörözése és megjelentetése tiltott.