Mondtam neki, hogy "aha, majd akkor talán legközelebb", és továbbálltam. Aztán nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy visszaszaladtam, és felajánlottam neki, hogy használhatja a mobilomat. Már a telefonfülkében állt, dobálta a pénzt a szerkezetbe (úgy látszik, mégis volt valamennyije, mert egy percre sem veszítettem szem elől). Majdhogynem sértődötten, lenéző arckifejezéssel válaszolta: "Nem, nem, köszi."
Furcsa mód bűntudatom volt, pedig máig sem értem igazán a jelenetet.
-
(#981)D.2006-08-11 15:39:37
Elég húzós, de a mentalitás - úgy tűnik - széles körben elterjedt.
Nekem is épp egy építési vállalkozó ismerősöm mesélte, hogy vitt kaját a munkásainak (gondolhatjátok, elég rendesen kalóriadús volt az anyag, kolbász, kenyér, stb.), és odament hozzá valaki kéregetni. Az ismerősöm pénzt nem adott neki, de átnyújtotta az egyik zacskót, hogy egyen kedvére belőle.
A "koldus" meg megragadta a zacskót, és azzal kezdte el verni az építkezőt, hogy mégis mit képzel! Önérzet, az van... -
De még mennyit keresnek! Egyik barátom egyszer egy építkezési vállalkozóval utazott kocsival. Jött egy csövi aprót kérni. A vállalkozó mondta neki, hogy pénzt nem ad, de munkát igen. A csövi:
- Mennyit tud fizetni egy napra?
- Ötezret.
Legyintve: - Négyszer annyit megkeresek egy nap!
Ebből kindulva jó hogy nem fog dolgozni...
Ami meg a koldusmaffiát illeti: ha ez az ember nekiáll koldulni itt-ott, mindig máshelyen, hogy a fenébe "veszik le"?
Úgyhogy hajrá, akinek nincs munkája ne búslakodjon, irány koldulni! :) -
Még sosem számoltam utána, de azt tudtam, hogy naponta akár több ezer forintot is összekunyerálnak ezek az emberek. Aztán az persze kérdés, hogy mennyi marad a zsebükben, de akkor is nagyon durva.
-
Érdekes, még sosem számoltam utána. Adómentesen félrerak ennyit? Hmm... Asszem szakmát váltok.
Egyékbként Magyarország a koldusok és ingyenélők országa. -
Amúgy ezek nagy részben - gondolom - nem maguknak gyűjtenek. Ne felejtsük el hogy létezik kuldusmaffia is. Avagy nem lányokat futtatunk hanem szerencsétlen embereket.
-
Költözzetek el Pestről...
Ennyi. -
Jaj, Koci eszembe juttatott egy másik sztorit is. Sajna a westendi meki, ahol dolgozom, sem mentes a kéregetőktől. Van egy fiatal lány, jól öltözködik, csinos is meg minden. Egyedüli szépséghibája, hogy asszem a bal keze hiányzik. Előszeretettel tér be hozzánk - is? -, hogy előtérbe helyezett hiányos végtagjával sajnálatot keltsen az emberekben és megszánják némi apróval.
A magam részéről bizonytalan vagyok ilyen helyzetekben. Szólja a műszakvezetőnek vagy a hostess-nek, hogy küldje el? Egyrészről felháborító lehet a vendégeknek, hogy ilyen érzésekkel, mint a sajnálat, szembesítik őket egy olyan helyen, ahová nem ezért térnek be. Tudom, hogy nem a kéregető érdekeit kéne néznem, de mégsincs hozzá szívem, hogy elküldjem, pedig teljesen jogos lenne.
Rengeteg sztorim van ilyen. Ehh... -
Legutóbb nekem volt ilyesmi élményem. Megyek le a metróhoz, és látom, hogy egy idős hölgy oldalt ül, kezében egy kartonpapír, amire gyermekeinek az óvódás fotói vannak felragasztva. Nagyon megrázott, mert rólam és a testvéreimről is készültek ilyenek anno. Bűntudatom volt, hogy elmentem mellette, sőt, már haragudtam is rá, amiért ilyen befolyással volt rám.
Pszichológiailag ez azt jelenti, hogy a hölgy tudatosította bennem, hogy ugyanolyan emberek ők is mint én, de ők velem ellentétben szenvednek, létbizonytalanságban élnek. A fotók hasonlósága azokkal, amik családomról készültek, érintetté tettek a dologban. A keletkező frusztrációt úgy próbáltam oldani, hogy haragudni kezdtem a hölgyre. "Igen, ez az ő hibája, nekem meg nem kötelességem segíteni rajta." Az a vicces az egészben, hogy egy ilyen kijelentés miatt el tudnék ítélni egy másik embert, míg magammal szemben milyen megértő vagyok. Sokat tanultam ebből az egyszerű esetből. -
Szias7 ztok!
Dúalon:
Nagyon nem kell szégyelni magad, úgy általában....
A fenti példa elgondolkodtató (bár, ha jobban bele gondolok, miért nem mobilt kért pénz helyett? Már több embernek van mobilja, mint aprója).
De visszatérve a kéregetésre:
Képzelj egy csövit.
Heti 7 nap, napi 8 órában kéreget.
X percenként kap 100 Ft-ot.
Ez a következő kifizetést eredményezi neki havonmta(havi 28 nappal számolva):
1334000/X.
Azaz, ha 5 percenként tud egy 100-ast összekunyerálni, akkor havi 270.000-et vág zsebre. Ha 10 percenként, akkor 135-öt.
Van ilyen fizetésed?
Ezek után sajnáld őket.
Ennyi. -
Szomorú. Én rettenetesen szégyellném magam a helyükben.
A Moszkva téren is van egy csöves fickó, vagy másfél éven át havonta új betegséggel kéregetett. A "kiskezitsókolom, nagyon kellemes utazást, szép napot kívánok, ha egy forinttal, hát egy forinttal..." mellett volt már mankója, balesetből származó sérülése, volt már vak is, meg még egy sor más.
Néha még látom a fickót. Fitten teker körbe. -
Kéregető. Ez az új módszer nem is igazán új. Egy éve talán az ELTE-BME egyetemek környékén volt egy kultúrált kinézetű néni aki mindig kanadába akart telefonálni. A tervet viszont némileg rontotta az a tény, hogy ezt kb másfél éven keresztül próbálta. Most már nincs ott: valószínűleg ez a taktika csak akkor jön be amikor először találkozik az ember a célszeméllyel. Amikor minden nap, akkor kezd idegesítő lenni.
