Számomra a kemény legény azt takarja, aki mindenféle nyomás, behatás ellenére is képvisel valamit.
A szivarlógatós, gatlingos srácok a zabolázhatatlan erőt és dominanciát jelentik, amely pont kívülállósága miatt vállalhatatlan egy társadalomban, s pont ugyanezért oly vonzó. A fizikai ütést álló és viszonzó a testi veszélyeztetettségből ösztönösen fakadó menekülési vágyat nyomja el (a téma szempontjából mindegy, hogy haragból, neveltetésből, vagy akármilyen más indíttatásból).
A fizikai keménység, illetve a fenegyerekség általában meglehetősen egyszerűen megvalósíthatóak. A szellemi, érzelmi és lelki keménylegénység az igazi kihívás. Gondolataiban, érzelmeiben a ráhatás kevésbé egyértelmű mivolta miatt még a makacs ember is könnyebben befolyásolható. Tartós (lásd ismerősségi hatás), erős, vagy sokak által képviselt, esetleg vágyott, vagy extrém állapot által teremtett kényszernek csak rendkívül kevesen képesek ellenállni. A testi kínzás persze a lelket is megtöri, de civilizáltabb vidékeken a tortúra már ritkán fordul elő.
Példának hozható a mára sajnos már közhelyszerűen emlegetett médiabefolyás, a divat- és szubkultúrák, és általában a fogyasztói és társadalmi elvárások legtöbbje. Negatív hősként, de kemény legény a rab is, a szökevény, a betyár is.
Kemény legények, de a spiritus megjelenéseiként sokkal nemesebb értelemben a nő, aki szerelemért hordja a betonosvödröt; a férfi, aki vígasztal, mikor maga is sír, bárki, aki nagyszerű áldozatot hoz apró vagy monumentális célért...
... és remélem, hogy az ember is, aki felülemelkedik kisszerűségén és öncélúságán, hogy akár a tömeg-árvíz ellenében, mindenekkel szemben megálló egyszál-sziklaként is képviselje az értéket.
-
(#1465)D.2007-09-18 20:03:24
Nem látszódhat, úgyhogy írom, milyen hatalmasan széles vigyor van az arcomon. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szálak futnak oda-vissza, tényleg hátborzongató, de nagyon jó érzés is egyben! Az első agyamparkos betérésemtől kezdve éreztem valami közösséget, de ennyire kézzelfogható manifesztáció azért meglep.
Jó volt olvasni a részletet is. Nálam mondjuk nem családi hercehurca váltotta ki, de úgy olvastam, neked is van kikkel együtt küzdeni a hétköznapok világa ellen.
Nincs mese, értelmes emberek egymástól függetlenül is hasonló végeredményhez jutnak - pláne [i]egymással függésben[/i]. -
Értem. Köszi, hogy leírtad.
Borzongató egyébként, hogy az utolsó bekezdésed olvasásakor eszembe juttatott egy rég elfeledett, privát flaggel porosodó (és soha az életben nem publikálandó) bejegyzésemet, amelyben egy a családommal kapcsolatos csalódás miatt írtam pont ilyen "egyszál-sziklás ellenállós" dolgokat.
Kis idézet: "Tartsd a tenyeredben a lassan már pislákoló értelmet és formáld olyanra, amit te jónak ítélsz, tanítsd meg arra, hogy ne a személyes érdekek vezessék a mindennapokat, ne úgy és azt beszéljetek, ami felesleges, ami érdektelen, ami mindenkinek jó, meg ami a “békét” fenntartja. Taníts arra érdemeseknek olyat, hogy ne csak papoljanak a nyíltságról és őszinteségről, hanem legyenek nyíltak és őszinték, ne tartsanak fenn hamis békességet, ne hagyják hogy satuba szorítsa őket a tehetetetlenség. Ne legyen olyan, hogy évek telnek el és nincsenek eszközeik, csak a tűrés és a meghunyászkodás. Ne legyenek érdekemberek és még ezer másik dolog, ami összeegyeztethetetlen a legkisebb és legszorosabb társadalmi egység fogalmával."
Na de ami lényeg az egészben, hogy a bejegyzés mellé a [link=index.php?m=6&c=500]vonatos képedet[/link] tettem anno és ez az, ami ad egy olyan többszörös bejegyzéseket és blogokat és embereket és érzéseket összefogó pluszt, ami megborzongat, ha végiggondolod.
Remélem kellően értelmetlen voltam. :)
