Nem egy közel-keleti válságban az USA-ra saját fegyvereivel lőttek, vagy ha épp nem azzal, akkor ruszki felszereléssel, merthogy a két hatalom finoman, másokon át, de egyre csak kötekszik egymással.
Az amerikai nagytőke és Izrael hagyományosan jó testvérek, így nem is csoda, hogy Izrael konfliktusaiban szövetségesként az USA atyain elnéző mosollyal vesz részt. (Az amerikai politikai és gazdasági elit, valamint a Közel-Kelet érdekösszefonódásairól érdeklődőknek kiindulópontként a Michael Moore-féle Fahrenheit 9/11 című filmet ajánlanám, mely a World Trade Center elleni repülőgépes merényletek okait nyomozza.)
Ha épp nem Gházában zárják el az ivóvizet, és veszik el a földeket a palesztínoktól, akkor Libanont bombázzák porig a Hezbollahra hivatkozva. Pech, hogy gyerekek hullanak mindenfelé.
Észak- és Dél-Vietnám közt a mai napig nincs béke és határ, pusztán tűzszünet és demarkációs vonal.
Ugye mindenki tisztában van vele, hogy a vietnámi háború az USÁnak lényegében vereség volt?
Sebaj, a nukleáris fegyverekre hivatkozva már keresik a visszavágó lehetőségét. A Közel-Keleten arra nem vették a fáradtságot, hogy becsempésszenek valami bio- vagy nukleáris fegyvert. Hazudoztak egy darabig, aztán bevallották, hogy bocs, nem találtunk semmit. De lehetett volna!
A történetben nincsenek szentek, ez nyilvánvaló. De azért elgondolkodtató, hogy pl. a web egyik legelterjedtebb programozási nyelvének, a PHP-nak egy fő fejlesztője 6 év után kilépett a nyelv mögül arra hivatkozva, hogy a személyes véleményével kapcsolatban esetleg kialakuló ellenvéleményeket véletlenül se egyeztessék a nyelvvel, valamint arra, hogy izraeli támogatású cégnek nem dolgozik. Jani Taskinen beleunt (hivatalosan és privát is kifejezte ezt), hogy libanoniakat halomra lehet lőni, de ugyanez fordítva azonnali megtorlást von maga után.
Véleményének jogosságán aligha, szélsőségességén bátran lehet vitatkozni, de amit itt hangsúlyoznék: hozzáállása nem egyedi. Akármilyen hülyék legyenek is az emberek tömegként, azért mindent nekik sem lehet eladni.
-
(#976)D.2006-08-04 01:42:02
Tömény és bátor bejegyzés, Galengil, de jó. Nagyon jó.
(Lásd még Ruanda, tuszi-hutu ellentét.) -
Tudjátok mit?! Antiszemitizmus? Nevetséges! Ha! Én például utálok egy nem zsidó népet. Ezt most hogyan nevezzem? Latinul, természetesen. Mint terminus technicus, pláne.
Arról ne is beszéljünk, hogy a Zuluk utálják a Bantukat, akik viszont az Ubuntukat irtják, halomra. Érdekes, ezerkől a dolgokról Játékhegy Pistám nem csinál oszkáros filmet.
Holokauszt? *nagyon randa szó*-om le. Nézz át Darfurba. És ez most történik. Nem tudok empatikus lenni egy olyan nép iránt, amely ölbetett kézzel, pop-corn-t majszolgatva nézi végig a népírtást. Ennek okairól már ne is, már így is túl sokat szóltam.
Freedom of Speech! Age of the Aquarius! -
Az Izraellel kapcsolatos témák rettentő kényesek, részben azért, mert a holokauszt miatt valóban érzéssel kezelendő dolgokról van szó, részben pedig tudatosan azzá is teszik.
Egy idő után azonban az sem fogja elriasztani az embereket a felháborodástól, hogy rájuksütik az antiszemitizmust. Sőt, talán az eredeti okok el is fognak sikkadni a fellángoló antiszemitizmusban. -
Akartam valami frappánsat írni, de nem igazán tudok.
A baj az, hogy az emberek nagytöbbsége csak néz, és kussol. A világ meg közben szép lassan kifordul magából, és mi végignézzük a híradókban.
