Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

2005. nov. 03. (csütörtök), 11:07, D. keze nyomán
Elmélkedős, Szeretem, Ismertető, Könyv
"Ha életünk minden másodperce a végtelenségig ismétlődne, úgy oda lennénk szögezve az örökkévalósághoz, mint Jézus Krisztus a keresztfához. A gondolat hátborzongató. Az örök visszatérés világában minden mozdulatra a felelősség elviselhetetlen súlya nehezedik. Ezért nevezte Nietzsche az örök visszatérés gondolatát a legsúlyosabb tehernek (das schwerste Gewicht).
Amennyiben a legsúlyosabb teher az örök visszatérés, ennek hátterében az életünk csodálatosan könnyűnek mutatkozhat. De vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos?
A legsúlyosabb teher ránk nehezedik, leroskadunk alatta, földhöz lapít bennünket. Csakhogy minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjék rá. A legsúlyosabb teher tehát egyben az élet legnagyobb beteljesülésének jelképe is. Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb.
Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadak, semmi jelentőségük nincs.
Akkor hát mit válasszunk? A nehezet, vagy a könnyűt?"

Milan Kundera filozofikus regénye hagyományos értelemben a prágai tavaszt és körülményeit megélő orvos, Tomás történetére épül. A nőcsábász értelmiségi szeretőből lett feleségével, Terezával (a mindig kancaszagot érző, féltékenységtől sorvadó nővel) hol küzdve, hol harmóniában figyeli önmagát csakúgy, mint számtalan más szeretőjét. Sabina, Tomás egyik kiemelkedő partnere, a sérült múltból árulásokkal teletűzdelt úton jövő festőnő előbb az orvossal, majd Franz-cal, a visszafogott, tömegben élő és menetelő középosztálybelivel ízlelgeti egyre talányosabb élethelyzeteit. Az ember-háló csomóiban több minden is közös: mindannyian Kunderából táplálkoznak, mindannyian többek az író által megélt élményeknél ("mindegyik alakomat egyformán szeretem és egyformán borzadok tőlük: mind átlépett valamilyen határt, amit én csak kerülgettem") - és mindannyian a súlyos és könnyű más oldaláról indulva ugyan, de ide-oda ingadozva létezésük legideálisabb formáját keresik.
Sorsuk, körülményeik az író eszközévé válva a beethoveni "es muss sein" súlyát Permanidész ellentétpár-elméletének megfelelő könnyűséggel veti össze. Kundera az egyes szereplők élményeit saját szemszögükből meséli el, és az olvasó a jellemvonások, a kérdések, a kételyek által újra s újra, felkiáltva ismerhet magára. A konkrét figuráktól elszakadva Kundera örök és korhoz kötődő filozófiai, politikai, emberi kérdéseket feszeget, alapigazságokra mutat rá, és a szigorúan vett történet mögött megbúvó, új jelentéstartalmakra mutatva keresi a választ: könnyű, vagy nehéz?