A reggelire fasírozottat ebédre marcipán követi, vacsorára pedig csirketunkolás és kakaós gabonapehely dugózza le a rendkívül sokszínű, ám toleráns csapatot (gondolom senki nem lop odalent, de senki nem is jön vissza).
A 24/7 analógiájára bevezetett 16/3-as munkahétvégét NFL-lel zárom, és a hátamon alvó macska alatt eljutottam odáig is, hogy undorít a csokoládé. Pedig nagy dózisban, gyorsan lenyomva is megpróbáltam!

Ilyen az, ha a többiek elutaznak.

Az 50. évfordulón végre elnyerte méltó elismerését hazánk egyik legnemesebb forradalma.
Szinte hallom magamban a kockaköveken csikorgó tankok dübörgését, a fegyveres gyerekek utolsó kiáltásait, a lelkesedéstől és elkeseredéstől hajtott emberek dobbanó lépteit.
Oly sok... Teljes írás »

Bő két éve érik már, az utóbbi másfélben voltam kétszer a körzeti rendelésen is (mindegyik alkalommal jól lekúrtak, teljes joggal), aztán az utóbbi pár napban rászántam magam: elkezdtem szemüveget vadászni.

A Vision Express hirdetett meg egy olyan akciót, amiben a korral azonos százalékot engednek a keretből, úgyhogy elsősorban az ő üzleteikben vadásztam.

Édesanyám saját... Teljes írás »

A polgárháború mozsárágyúinak és szőnyegbombázásainak elültével az embernél idősebb törvény szerint megfogyatkozott a túlszaporított csirkefarm.
A maroknyi túlélő közül ki-ki magányosan, vagy kisebb csoportokban indult neki a világnak, magával cipelve összezúzott civilizációjának többé már használhatatlan, ám lelki szálakkal reményként magához... Teljes írás »

Reggelente azért el szoktam morzsolni a fogaim közt egy feszes bazdmeget, mikor három óra alvás egy féllel többet jelent a lehetségesnél.

Már tele a főnököm az egész rohadt politikai helyzettel, úgyhogy záróakkord:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szorgosan dolgozó gazda. Állandóan tett vett, dolgozott keményen, mégsem jutott ötről a hatra egész életében.

Történt egyszer, hogy észrevette, fogynak a tyúkok a tyúkudvarból. Hiába próbálta nyakon csípni a tolvajt, sehogy sem sikerült. Gondolta, keres... Teljes írás »

Még múlt szerdán összefutottunk Alexandrával. Az előző alkalomtól eltérően most épp aktív társasági életet élt, úgy kellett leszólítanom egy kisebb csoport közepén, ahol azt hirdette: érzi a forradalmi hangulatot, de igazából nem tudja, mi ez az egész.

Elkezdtük neki magyarázni, közben... Teljes írás »

A "mentes" divat lett (buborék-, kalória-, alkohol-, szóval az élet jobbféle, és kevésbé jóféle - ólom-, pár-, stb. - dolgai), mindenesetre helyes és üdvözlendő kezdeményezés a leghosszabbat felmutató divatdiktátoroktól, hogy ma egész... Teljes írás »

Tüntetni demokratikus jog, amit azonban a barbár csőcselék a Szabadság téren csinál, az a nemzet szégyene. Nincs az emberekben becsület? Szobrot rongálni, gyújtogatni, rendőrt verni megy... bezzeg kulturáltan, pusztán jelenlétükkel kifejezni nemtetszésüket (amint azt a Kossuth téren teszik) már... Teljes írás »

Most már azon is túl vagyunk, hogy egyszerűen nem tudták az emberek, mire szavaznak (elvégre nem a választások megnyerése után kell egy kormányprogramot titkos üléseken összeállítani, nem?).
Egy kiszivárgott... Teljes írás »

Az elmúlt fél év alatt előbb a porszívó, majd a mosogatógép, utóbb a mosógép adta meg magát.
Porszívót hamar újítottunk, mert mégiscsak, a mosogatógépet viszont húztuk-halasztottuk, míg végül a mosógép miatt rá nem kellett szánnunk magunkat. Belelendültünk, úgyhogy egy szállítási költséggel hűtőt is vettünk lentre.
A Hajdu mosógép... Teljes írás »

Még csütörtökön, az éjjeli buszra várva történt. Nem is emlékszem, pontosan hogyan kezdtünk el beszélgetni (valamikor azután lehetett, hogy felsegítette a kutyarészeg csöves asszonyt a négysávos útról).

Alexandra 30 körüli, mélybarna szemű, szanaszét dolgozott kezű nő. Körmei alatt az utca mocska, ruházata azonban makulátlanul tiszta, mi több, meglepően vasalt.

Vegyesen hadar... Teljes írás »

Külsejét tekintve nagyon helyes, leginkább LEGO-ra emlékeztet, egyedül a BKV adaléka, a háromnapos verést idéző színű csík ront az összképen. A belső tér kapaszkodói hosszirányban szemlélve a kaller-fődémon neogót, benettonzöld templomát formálják, melyben serényen... Teljes írás »

5:45. Az álom-hullámvasút visszaemelkedik a felszínre, az új éra meghitt homályára ébredek. Lassan kezdi megfesteni a felhők alját a karmazsin napfelkelte, a gyorsuló tudatok kerekes konzervdobozok hosszú sorába tömörülnek.
Értem őket, elképzelem, hová tartanak, és még mindig nem... Teljes írás »

Feltűnően és aggasztóan belejöttem a passziánszba a vizsgaidőszak alatt.

Tegnap éjjel háromszemű izomkolosszus és Don Corleone vámpírok közé igyekeztem beépülni a lét ezen oldaláról való teremtményként, de lebuktam, és már épp kezdtem kidumálni magam nyakbaharaptatásomból, mikor visszarántott a vekker.

Ma éjjel a rendelkezésre álló... Teljes írás »

B. foglalkozik különleges CD-k készítésével (névjegykártya alakú és méretű, szív formájú, stb...), aztán mesélte, hogy megtalálta nemrég egy csaj:
- Domború CD-t is készítetek?
- Igen, a legkülönfélébb... Teljes írás »

Este 7 körül érkeztünk le a Duna-partra, hogy megnézzük a röpverseny végét. Mindig nagy rajongója voltam a repülésnek, egy időben csak a súlyos anyagi áldozat tántorított el a pilótavizsgától, úgyhogy már az első pillanattól kezdve teljes lázban égtem. A zenei aláfestéssel együtt minden elhúzó repülő motorja a zsigereimben dübörgött.
Szerencsére sikerült... Teljes írás »

Babuc prezentálta a történetet: Déli pályaudvar, mozdony nélkül ácsorgó kocsik mellett a kerékellenőrző szaki walkie-talkie-jába szövegel unott hangú kollégájának:
- Géjza, a nyóc-tizenötös előtt nincs gép!
- ... és? ...
- De öt perce el kellett volna indulnia!
- ... és? ...

Tanulok, dolgozom, és úszom a lassan hömpölygő élet-árral. Nem is víz, inkább futóhomok ez: húz le, szív hétköznapi belsejébe. Fél kézzel néha utánanyúlok intellektuális, érzelmi mentőágaknak, de sorra törnek kezembe, noha igazából ez sem kavar fel.
Minden külső... Teljes írás »