Valószínűleg a legtöbb fényképezőgépet szorongató ember életében eljön a pillanat, mikor rátalál saját "generációk" képére. Nálam ez 2009. nyarán, egy fesztivál pirkadatig tartó bulija után (nagyon másnap) következett be.

E képeknek egy titka van: figyelmesen kell szemlélni őket. Persze, azonnali és intenzív hatást is elérhetnék a legkülönfélébb effektek egymásra halmozásával, de az én értelmezésemben e "témához" sokkal inkább finoman, érzéssel, visszafogottan kell nyúlni. Hiába egy-két hiba, hiába bármi - szeretem ezt a fotót. Íme hát!

Probi hatalmas szövegláda, állandóan a rosszaságon, meg a viccen töri a fejét. Minden héten "háborúba indul" futballcsapatának rajongóival, "gyakorló alkoholista", hajtja a csajokat, és általában véve még a szeme sem áll jól. Ráadásul ha még azt is elárulhatnám, hogy mit dolgozik...

És akad egy pillanat, mikor ez a rosszcsont elül egy percre. Mély, szinte melankolikus gondolatok rabolják valahová, és már tagadná... Teljes írás »

A rendkívül nehezen levadászott negyed kecskét mintegy öt méteren hazavonszolja az üregig, hiénabébitől kap érte puszit (nagyon szociális állatok!), gyereket hazakiabálja a dzsumbujból estebédre, bepöccint egy sört, aztán kiül a grundra, hogy mégis mi a bánatot csinál itt ez a rohadt sok ember. Épp csak az atléta nem gyűrődik a hasán.

A Jégtörő I. a Megyeri híd lábánál álló hajó volt. A képet 2008. július 18-án alkonyatkor, a híd építkezésén készítettem. Különösen szerettem a napsugarakban szálló, misztikus hangulatot kölcsönző pihéket, és persze - mint mindig - az ellenfényt.

Az efféle fotóknak a mondanivalója ugyan mérsékelt, meg a "természet" kategória is kicsit erős, de bájosan egyszerű, remélhetőleg kellemes kikapcsolódásként fogadjátok ezt is szeretettel! Folytatás előfordulhat.

A kerti tavunk egy önálló mikrokozmosz. A nedvesebb levegőnek köszönhetően a környező növényzet dúsan burjánzik, az állandó víz pedig állatok mindenféle hadát vonzza tavasztól őszig. A vadászó szitakötőtől a folyton éhes csíboron át a szomjazó darázsig számtalan rovar lakik erre, a madarak pedig csak azért nem tartanak álló nap banzájt, mert... Teljes írás »

Rendhagyó bejegyzés következik: teszek fel magamról képet. Nem mostani, 2007. egy húzós októberi hajnalán készült, meg szomjasak sem voltunk... de azt hiszem, ettől mókás az egész. Fotó az ugrás után, és engedjétek meg, hogy arcommal köszönjem meg nektek, hű olvasóimnak a jelenlétet, és ezzel a leharcolt fejjel kívánjak mindenkinek nagyon boldog, érzelmekben, gondolatokban, tettben, sikerben és emberségben gazdag, egyszóval teljes új esztendőt!

... Teljes írás »

Múlt hétvégén volt szerencsém részt venni életem első disznóvágásán.

Az alaphelyzet már eleve furcsa volt. A család rábaközi (az apai ág valahonnan a Jászságból származik, de az a vonal ugye halott), én sokat, örömmel voltam vidéken, de még sosem láttam malacáldozást.
A mostanira is... Teljes írás »

Március 20-án a Várban egy óra alatt szikrázó napsütés, metsző szél, hóvihar, majd újfent napsütés tartott váltófutást (nekünk is).
Szeretem a vadromantikus időjárást (mint mindent, ami arche): a tomboló viharokat, a zúgó szelet, a csapódó havat; de a nyirkos sötétség, a szivárgó hideg kellemetlen kompromisszumából elég volt már.
Így született ez a kép.

Unokahúgom, Fanni. Élete első make-upját ügyes kezű sminkes húgomnak köszönhetően inkább csak érezni, mintsem látni lehetett.
Fanni mélyről fakadó, örök... Teljes írás »