Ki akarok menni sétálni, fotózni a ködben, elmerülni és feloldódni a világ rezgésében. Ehelyett a gép előtt kelek, a gép elől fekszem, a gép előtt tanulás végeztével a gép előtt dolgozom, a gép előtt vagyok influenzás és a gép előtt próbálok kikapcsolódni. Egy kurva droid vagyok - a gép előtt.

Kábeleket... Teljes írás »

Az Egészségügyi Minisztérium előzetes ígérte ellenére, a szakma és az érintettek nagyfokú ellenállásának dacára, érdemi változtatás nélkül kívánja a kormány elé terjeszteni a rezidensképzésről szóló rendeletet. Ennek várható következményeként rövidtávon összeomolhat a magyar szakorvosképzés.

A Magyar Rezidens Szövetség és az orvost képző karok Hallgatói Önkormányzatai megdöbbenéssel fogadták... Teljes írás »

Szerdán megérkeztünk az egy hetes német útról (vadállat volt, majd sorra jönnek belőle a képek, emlékek).

Németország ugye egy eléggé rendezett hely. A spontaneitás és természetesség ugyan nem erősségük, de az egész hét alatt bárki dolgozó emberrel kerültünk is kapcsolatba, egyetlen egyszer sem... Teljes írás »

Az alvás a gyengék menedéke. Az igazi férfi Mátrixa a valóság!

Tegnap beugrott G., aztán ahogy megy el, felbukkan a szomszéd:
- Ő véletlenül nem az, aki évekkel ezelőtt gyakran járt ide, és a csatornázási műveknél dolgozott? - kérdi ő.
- Nem valószínű, ő a cégtársam. - válaszolom - Egy nagyon normális ember.
- Nem tehet róla szegény. - somolyog a bajsza alatt.
- Lassan már tényleg hátrány...

Nevetve megállapodtunk ebben, de azért szomorú, hogy igaz.

Én vagyok a teremtés koronája, mégis húzzák felettem a harangokat.

Két hónapja evezek a vizsgaidőszak Styx-én, lapátolom a szenet az árral felfelé.
Hallgatom, hogy hajtsuk a céget, és majd milyen teendők várnak. Nem akarom megint azt válaszolni, hogy két teljes munkaidős, hajtós ember feladatait végeztem el a "szorgalmi" időszakban egyetem, miegyéb mellett. Nincs megállás, nincs szabadság, nincs igazság. A kazáncső, a rossz csapok, a számlák, a mindennapok elszórt szennyesei mellett olyan apróságokról... Teljes írás »

Egy fiatal fiú bevonul katonának, ahol persze a legelső bevetésen fejbelövik. A Mennyországba azonban nem juthat be, mert nem pergett le előtte élete története... Szent Pétertől a miértre is hamar választ kap, sőt, vissza kell térnie, hogy rendesen haljon meg. Ez azonban nem is annyira egyszerű...
Az ember először szégyenkezve ugyan, de még röhög, aztán jön a morális felszabadulás, majd az utolsó pillanat zárása: a fanyar arculcsapás.
Az alig hat és fél percbe tömörített zseniális történetről bővebben a hivatalos honlapon tájékozódhattok, addig is azonban érdemes megnézni az alábbi videót, amiben... Teljes írás »

"Mindenképp szeretnék segíteni, ahol csak tudok..." - hangzik a felvezetésem, de már sejtem, hogy Chronos megint keresztülhúz mindent.
Közben nézem, ahogy a barátaim smárolnak, gondolkodom, hogy vajon valóban erre van-e szükségük, meg vajon csak én vagyok-e ilyen igényes fasz.
Pont... Teljes írás »

Kicsi vagyok, egyedül vagyok, fázom.

Csodálom, hogy a víztározó nem unja meg. Vagy a fenyő a hegyoldalban. Persze, bármit kibírok (ne áruld el, tudom), de azért csak besokall az ember, nem? A helyzeten nyilván az sem segít, hogy éjjelente vagy nyolcszor kelek fel a macskához: ha épp nem a lábamon dagaszt, akkor a hátamon ugrál, vagy a tetőablakom valamelyik oldalán sikoltozva tombol. Nyilván csak olyantájt, mikor... Teljes írás »

Eredetileg ez készülődött:
A lampionos nyárestéket kényelmes, magabiztos ritmusban váltják a karcosan hűvösödő éjszakák, de belőlem nem múlik a napfény. Az évenként megrendezett szigligeti baráti találkozónk pörgő napokként és harsány nevetésként borzolják a felszínt, de a mélyben valójában hihetetlen lassulást hoztak. A megfeszített küzdelem helyébe lusta ásítás, lassú úszkálás lépett... Teljes írás »

Finoman fejtem vissza percekre, napokra, évekre a szálakat, aztán mégis omlanak szét ujjaim alatt. Százezrek feszítik zsebem az éjszakában, a folyékony kenyér mégis húsra kéreget.

Ribanc vagyok, sajátjaim ribanca: ötöt követő... Teljes írás »