Hajnalonta a rossz álom hideg keserűségével hagyom követelőzni a túl igaz, dühödten aggresszív ébresztőt, aztán végül mégis mindig elhiszem, és elkezdek a sötétben tudatom után tapogatózni. Egyetlen pillanatnak tűnik, és már hátamra kötözöm a fellegeket, majd befelé tekintve összes dimenzióját, jelenét és jövőjét magában hordozó egyetlen pont-gondolatba sűrűsödve ballagok lefelé az épp csak pirkadó utcán.

A hétköznapok osztályon és műtőben... Teljes írás »

Fekszem a fedett teraszon (majdnem lounge), hanyatt az asztalon, és várom a nap végét. Kiterítve, akár a patkány élettan boncoláson, amelyiknek megvágtuk a mellkasát, és lekötözött karokkal, hörögve felült. A gyomrom egy pingpong-labda (üdv, L.), de az elhatározás egy férfias... Teljes írás »

Egyszercsak gyaloglok hazafelé Budakesziről, és azon gondolkodom, megint mi a bánatos francot csináltam.

Odáig jó volt a dolog, hogy elindulok haza. Van Diesel (Sons of Otis - Templeball), meg minden. Aztán rájövök, hogy holnapután szeretemtárgyból életemmeghatározó vizsga lesz, és még mindig ugyanolyan fű hülye vagyok, mint napokkal ezelőtt. Meg arra is, hogy akármennyire próbálom, 9 hét, 23 vizsga azért lassan... Teljes írás »

Az alvás a gyengék menedéke. Az igazi férfi Mátrixa a valóság!

Rendhagyó bejegyzés következik: teszek fel magamról képet. Nem mostani, 2007. egy húzós októberi hajnalán készült, meg szomjasak sem voltunk... de azt hiszem, ettől mókás az egész. Fotó az ugrás után, és engedjétek meg, hogy arcommal köszönjem meg nektek, hű olvasóimnak a jelenlétet, és ezzel a leharcolt fejjel kívánjak mindenkinek nagyon boldog, érzelmekben, gondolatokban, tettben, sikerben és emberségben gazdag, egyszóval teljes új esztendőt!

... Teljes írás »

"Mindenképp szeretnék segíteni, ahol csak tudok..." - hangzik a felvezetésem, de már sejtem, hogy Chronos megint keresztülhúz mindent.
Közben nézem, ahogy a barátaim smárolnak, gondolkodom, hogy vajon valóban erre van-e szükségük, meg vajon csak én vagyok-e ilyen igényes fasz.
Pont... Teljes írás »

Hiába pörgök, lassan már ki sem látok a koszosodó szemüvegemből, a pálinka kezd elfogyni, a munkával meg ma már úgysem végzek. Menni kéne aludni. (Illetve egyetemre.)

Kicsi vagyok, egyedül vagyok, fázom.

Csodálom, hogy a víztározó nem unja meg. Vagy a fenyő a hegyoldalban. Persze, bármit kibírok (ne áruld el, tudom), de azért csak besokall az ember, nem? A helyzeten nyilván az sem segít, hogy éjjelente vagy nyolcszor kelek fel a macskához: ha épp nem a lábamon dagaszt, akkor a hátamon ugrál, vagy a tetőablakom valamelyik oldalán sikoltozva tombol. Nyilván csak olyantájt, mikor... Teljes írás »

A fiúk persze kiskakasokként adják elő (nász)táncukat a lányoknak, akik álvonakodó-féltitokzatos csábítóként igyekszenek feltűnni a kibaszottul családias, szürreális masszában. Kicsit busongva, kicsit lobbanva én is a repkedő tömeg lelkes tagja vagyok. A bárpultnál Zs. ügyködik, aki megértőn kérdi, hogy jöhet-e a következő Long Island Ice Tea. Hogyne, az előző nyolcat lezárandó (The cola is just for color, köszihelló). Kicsit kínosan ... Teljes írás »

Teliholdkor fiúkat nemzenek, tartja a néphit, és ebben annyi igazság bizonyosan van, hogy az ezüstkorong idején én sem alszom. Romantikus volna azt hinni, hogy a vadászó ősember ösztöne szólít.
Ki szoktam ülni a kertbe, nézem az eget, a hideg sugarak zuhatagában meleg-meghitten pislogó ablakokat, hallgatom az éjszaka neszeit (milyen kedves érzés találkozni a szuszogó sünökkel!), és egy múló pillanatra elhiszem, hogy mégiscsak otthon vagyok a világban.

A hétköznapok úgyis csak rotálnak, hánynak-vetnek... Teljes írás »

Finoman fejtem vissza percekre, napokra, évekre a szálakat, aztán mégis omlanak szét ujjaim alatt. Százezrek feszítik zsebem az éjszakában, a folyékony kenyér mégis húsra kéreget.

Ribanc vagyok, sajátjaim ribanca: ötöt követő... Teljes írás »

Az élet olyan, mint egy örökhajtós bicikli: akkor is taposnod kell, ha épp nem kéne tekerni.

Hetek óta töltődött már a pohár magánélettel, egyetemmel, emberi és nem emberi kapcsolatokkal, meg persze munkával, aztán lassan belezüllöttek az utolsó cseppek is: ébrenlét valahol 130 óra táján, az erre jutó alvás 25 környékén. Vihar a pohár vízben.

Soha nem... Teljes írás »

"- He bit into his skin chewing out chunks of muscle over the course of blood vessels causing himself to bleed out.
- Sweet Jesus!
- It's like a cannibal!
- Cannibals eat somebody else's flesh.
- So how do you call a guy who eats his own flesh?

- Inventive."

30-ból 21 óra alvás után Lord Gore albumok!
Amúgy pedig:
- Buckethead: Peppers Ghost album (fusion/rock)
- Toroidh: Segervittring Digipak (industrial)
- The Mahavishnu Orchestra: Birds of Fire és The Inner Mounting Flame albumok

Háborog a lélek, sikoltva ordítja rá ezüstzuhatagát a máskor oly meghitten suttogó hold. Álmomat rabolja meg, mégha csak nyugtalan jutna is.

Születés és gyász virrasztása ez. Sors-ikreim látták hold és nap borús világát, de míg egyikük ereje teljében most bontakozik ki, másikuk... Teljes írás »

A lüktető artériákon át ömlik a nafta a cukortüzelésű villamos erőművekbe, a ki-kisülő neuronok viharzó elektromos mintázatai emlékekként égnek be.
Egyszer-egyszer már úgy érzem, nincs tovább. Kiszakítottam magam a valóságból, a társadalomból, számkivetettként evezek a kókusztutajon a tomboló orkán ellen, és part még a horizonton sincs.
Az elektromos vihar villámainak fel-fellobbanó fényében keresem a látóhatárt, pedig... Teljes írás »

Sokat gondolkodom a fotográfián. Meg a fényképezőgépeken. Álmomban, ébren, és a kettő gyakran járt mezsgyéjén, például reggelente is. Hiába habzsolom az elérhetetlen vágyakat, nem jön a csömör.

Meg az elmúlt éjszakán is, amely klasszikus házibulival és... Teljes írás »