Én vagyok a teremtés koronája, mégis húzzák felettem a harangokat.

Két hónapja evezek a vizsgaidőszak Styx-én, lapátolom a szenet az árral felfelé.
Hallgatom, hogy hajtsuk a céget, és majd milyen teendők várnak. Nem akarom megint azt válaszolni, hogy két teljes munkaidős, hajtós ember feladatait végeztem el a "szorgalmi" időszakban egyetem, miegyéb mellett. Nincs megállás, nincs szabadság, nincs igazság. A kazáncső, a rossz csapok, a számlák, a mindennapok elszórt szennyesei mellett olyan apróságokról... Teljes írás »

A világ nem egyre rosszabb, hanem egyre kevésbé ártatlan.

Boldog, szabad ember vagyok.

Hajtás van ezerrel. A mindennapi szürkeség gazdagon megadatott, s lassan olyan méreteket ölt, hogy már elveszi a kilátást is. A recesszió (usákiában econalypse-nek is megélik) persze szintén mostanság éri utol a céget, hogy indulhasson ott is a kötélhúzás. Nem fizető ügyfelekkel, embertelenséggel, és túlontúl emberi mocsokkal.
A kutatási... Teljes írás »

Az életben két elemi döntés van: elfogadni a körülményeket úgy, ahogy adottak, vagy vállalni a felelősséget a megváltoztatásukért.

Denis Waitley

Teliholdkor fiúkat nemzenek, tartja a néphit, és ebben annyi igazság bizonyosan van, hogy az ezüstkorong idején én sem alszom. Romantikus volna azt hinni, hogy a vadászó ősember ösztöne szólít.
Ki szoktam ülni a kertbe, nézem az eget, a hideg sugarak zuhatagában meleg-meghitten pislogó ablakokat, hallgatom az éjszaka neszeit (milyen kedves érzés találkozni a szuszogó sünökkel!), és egy múló pillanatra elhiszem, hogy mégiscsak otthon vagyok a világban.

A hétköznapok úgyis csak rotálnak, hánynak-vetnek... Teljes írás »